Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Belevágjak?

szerző: |2013. május 21. 15:00:00, Balatonalmádi|módosítva: 2013. május 23. 11:40:23

Belevágjak? Amint látjátok, immár elérhető a honlapon az Osztrák infó menüpont is. A tartalmat folyamatosan bővítjük (a legutolsó frissítés dátumát a fenti sorban találjátok). A témakör szerteágazósága, illetve a megosztásra szánt anyag mérete miatt, itt a későbbiekben almenüket hozunk majd létre a könnyebb eligazodásotok érdekében.
Számos vitatott információ kering az interneten az ausztriai munkavállalással kapcsolatban. Ez a menüpont ezzel a témával is foglalkozik majd. Mivel manapság igen komoly büntetéseket szabhatnak ki a helyi hatóságok apróságnak tűnő dolgokért, igyekszünk majd minden közzétett információt lehetőségeinknek megfelelően ellenőrizni, körbejárni.

Belevágjak?

Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés – Shakespeare után (nagyon) szabadon. Sokaktól, sokszor hallottam már az elmúlt évek során. Sűrűn érdeklődtek a barátok, ismerősök és az utóbbi időben már ismeretlenek is egyre nagyobb számban. A kérdés arra vonatkozott konkrétan, hogy nekem, mint évek óta kint dolgozónak mi a véleményem. Mit tanácsolok.
Nos, általában mindenkinek mást és mást, miután elbeszélgettem velük. ;) Na jó, első körben azt, hogy ha már felmerült az ötlet, és nincs semmi olyan dolog, ami „röghöz kötne”, miért is ne próbálnád ki magad külföldön? S minél fiatalabb vagy, annál inkább érdemes mihamarabb belevágni. Persze csak miután megválaszoltál néhány fontos kérdést – lehetőség szerint túlnyomó többségüket őszinte igennel. ;)

Beszélek-e megfelelő szinten németül?

A megfelelő szint persze sokmindent jelenthet – másra van szüksége egy mosogatónak, s másra egy étteremfőnöknek. Ennek fényében tehát a már birtokunkban lévő (ÉLŐ) nyelvtudás szintjéhez mérten érdemes a megpályázandó állásban gondolkodni. Másik lehetőség – merthogy miért is ne mernénk nagyot álmodni? – a betöltendő pozícióhoz elégséges szintre felhozni az (ÉLŐ) nyelvtudást, mielőtt nekikezd az ember keresgélni.

Érdemesebb az első megoldást választani, mert ha már kint vagy, akkor könnyen van módod a meglévőt fejleszteni s ennek alapján továbblépni magasabb beosztásba, esetleg a következő szezonra már eleve ilyet megcélozni. És hogy mit értek ÉLŐ nyelvtudás alatt? Fújhatja az Ecserin vásárolt felsőfokú szakmai nyelvvizsgáját az, aki a határt átlépve az első osztrák benzinkútnál nem mer egy kukkot sem szólni németül mert mi lesz, ha nyelvtanilag nem helyesen nyilvánul meg.

Nem csináltam belőle sosem titkot, hogy az én tudásom is hagyott maga után kívánnivalót, mikor belevágtam a „nagy kalandba”. Eleinte a munkában kötelező kommunikációt leszámítva igyekeztem magamat süketnémának tettetni, de aki ismer az tudja, milyen nehezemre eshetett csendkirályt játszani. Ezen kívül hála a sorsnak akadt két német kolléganőm, akiknek szintén mindene volt az eszmecsere.

Egyiküket kevésbé jól viseltem eleinte, de mivel a csillapíthatatlan kíváncsiságát leszámítva semmi negatívumot nem tudtam felhozni vele kapcsolatban, komoly kifogásom nem volt a társasága ellen. Másikukat kifejezetten kedveltem az első perctől fogva, szóval vele még csak nem is esett nehezemre megpróbálni társalogni. Szép lassan, napról napra bővült a szókincsem, s egyszer csak azt vettem észre, hogy lassan itt a szezon vége és én részt tudok venni minden beszélgetésben. Ha hallottam egy szót, amit nem értettem, rákérdeztem, és igyekeztem megjegyezni (urambocsá' fel is írtam, ha úgy adódott), s egyre szívesebben elegyedtem magam is beszélgetésbe a vendégekkel vagy a kollégákkal. Minek következtében egyre többet értettem és beszéltem, tehát örömmel csevegtem, s így még többet tanultam stb., stb.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én magam iskolai keretek között sosem tanultam németül, minden amit tudok, az a balatoni munka során „ragadt rám” kb. tíz év alatt. Nyelvtannal kapcsolatban nem nagyon érdemes tőlem tanácsot kérni, de ennél nagyobb hibám ne legyen. :) És még az ÉLŐ nyelvtudáshoz visszakanyarodva: ötesztendei tanulás után érettségiztem angolból, amit azóta sem használtam jóformán. Az eredmény: kilencven százalékban megértek mindent, de egy normális válasz összekanalazásához hosszú percekig tartó gondolkodásra van szükségem.

Aki hasonlóan áll a némettel, annak javaslom, hogy keressen meg egy magántanárt és célirányosan az adott szakmára vonatkozó beszédszituációk gyakorlásával izmosítsa meg a tudását, mielőtt bárhova is jelentkezne, ha nem akar kukán hallgatni és ööööö-zni egy telefonbeszélgetés során. További fontos információ: pöpec „hochdeutsch”-odnak eleinte kevés hasznát veszed a sógoroknál, ahol minden tartomány polgárai (s azon belül sokszor egy-egy völgy lakói is) különböző dialektusban diskurálnak. Amint kicsit megszokod a kintlétet és minél többet hallgatod őket, annál biztosabban eligazodsz majd a mondanivalójukat illetően. Nem szégyen megkérni őket az első napokban, hogy próbáljanak türelmesek lenni veled s ha valamit végképp nem értesz, inkább kérdezz vissza, hogy később ne legyen félreértés az ilyen esetekből. Aztán nem sokat eltanulni tőlük! ;)

Igen, tudom szinte mindenki ismer egy „Jóska Pistát”, aki úgy ment ki külföldre, hogy egy mukkot sem beszélt az adott ország nyelvén, és aztán rövid idő alatt hú, micsoda karriert futott be. Nem mondom, hogy hasonló nem fordulhat elő elvétve – mindössze azt, hogy kicsi rá az esély, hogy éppen Te legyél a következő ilyen szerencsés egyed. S ha mégis így vágsz neki, készülj fel rá, hogy az első időkben vért fogsz izzadni, hogy megfelelően helyt állj a munkában, ha nincs aki mindig tolmácsoljon. Márpedig hosszútávon senkinek nem buli az, hogy utánad lohol a melóban, mikor neki is épp elég a dolga, kísérget az orvoshoz ha valami bajod van, elmegy veled vásárolni stb. Neked meg lesz bőven egyéb új infó az elején, a magad dolgát könnyíted meg, ha legalább nyelvtudásilag biztos lábakon állsz már kezdettől fogva.

Persze sokszor adódnak kifejezetten mulatságos helyzetek, amikről az ember szívesen sztorizik később mosolyogva, de sajnos túlnyomó többségben vannak a kellemetlen, sőt akár vérciki pillanatok is, amennyiben a józan észnek fittyet hányva nyelvi analfabélaként vágsz neki a külföldi munkának. Hidd el, épp elég lesz kezdetben megjegyezned a kollégák nevét, azt hogy mi minden tartozik a feladatkörödbe, és folyamatos kísérleteket tenni arra, hogy minden nap eggyel kevesebbszer tévedj el a szállodában, mikor keresel valakit/valamit. Ne tetézd a bajt azzal, hogy még kérdezni sem tudsz, mikor valami nem teljesen világos, netán sokadjára sem érted meg a választ.

Igaz persze az is, hogy ha legalább valami alapod van, és látják rajtad az igyekezetet, inkább segítenek, mert nekik is érdekük, hogy minél jobban végezd a munkádat. A türelmük viszont véges, tehát érdemes mielőbb összekapni magadat és felfejlődni arra a szintre, amivel biztonsággal el tudod látni a tevékenységi körödet. Nem a levegőbe beszélek, a férjem a legjobb példa arra, hogy az eleinte kicsit hiányosabb nyelvtudás kompenzálható igyekezettel, azzal hogy bizonyítani akarod, hogy igenis értékes a munkád, s persze közben szorgalmasan tanulod a nyelvet is a kollégáktól. Hol csehektől, hol szerbektől, hollandoktól – tökmindegy, a lényeg, hogy beszélj, beszélj és beszélj NÉMETÜL.

Nem vagy biztos benne, hogy nyelvtanilag helyes-e amit mondasz? Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha oltári blődséget beszélsz, az arcukra lesz írva, hogy halvány lila segédkéngőzük sincs, mit akarsz mondani. Ha értik, de nehezményezik a megfogalmazást, ki fognak javítani, s Te előbb-utóbb szépen megjegyzed, mit hogyan is fejeznek ki pontosan. Ha meg lényegtelen a nyelvtani nem stimmelés, akkor minek foglalkoznál vele? Én az első kint töltött nyaramon jöttem rá, hogy a német nyelvtannal valami nagyon nincs rendben vagy talán valójában nem is olyan fontos a dolog. Az eset úgy esett, hogy meg kellett írnom a napi menüt az étlaphoz, s mikor a konyhafőnök elhadarta, mi szerepel rajta aznap, egy szóra rákérdeztem, hogy is kell pontosan írni? Azt hittem rosszul hallok, mikor a következő választ kaptam: „Honnan tudjam, te vagy a felszolgáló?!”
Erre én: - Na und? De a te anyanyelveden csevegünk éppen. ;)
Hát ennyit arról, mennyire fontos is a nyelvtani megfelelés. :)

Nem véletlen, hogy a nyelvtudással kapcsolatos tudnivalókat ilyen bő lére eresztettem. Első és legfontosabb kritériuma a külföldi munkavállalásnak, s meghatározhatja az egész kinti tartózkodásodat jó vagy rossz irányban.

Visszautalva még az ÉLŐ nyelvtudáshoz – bármilyen munkakör betöltéséhez érdemes felszerelkezned az adott szakmai szókinccsel. Ehhez nem szükséges okvetlenül drága tanfolyamra beiratkoznod, elég ha nagyjából végiggondolod a munka során felmerülhető szituációkat, s kiszótárazod magadnak a legfontosabbakat. Ami ugyebár feltételezi, hogy nagyjából tisztában vagy azzal, a betöltendő munkakörben milyen feladatok fordulhatnak elő, és erre vonatkozik majd a következő lehetőleg igennel, megválaszolandó kérdés is.

Van-e valamilyen szakmai tapasztalatom a megpályázandó állásra vonatkozóan?

Ha határozott elképzelésed például, hogy felszolgálóként szeretnéd keresni a kenyeredet odakint, kifejezetten előnyös ha volt már rá példa, hogy kettőnél több tányért tartottál egyszerre a két kezedben. Nem árt, ha ezek meglehetősen melegek s nem üresek voltak :)

Sok helyen nem kifejezetten a szakmai végzettségedre kíváncsiak, az érdekli őket (gyakorta próbamunka keretében le is tesztelnek), hogy ténylegesen képes vagy-e ellátni a munkakörödhöz tartozó feladatokat. Ismertem olyan autószerelő végzettségű fickót, aki kenterbe verte a tanult csálingereket. Szerény véleményem szerint, ha az ember akar valamit, azt meg is tudja csinálni. Légy barátságos, segítőkész, kommunikatív és rugalmas – ha látják rajtad, hogy igyekszel és bizonyítasz, hidd el minden rendben lesz. Feltéve, hogy a főnököd nem egy sültparaszt, amire szintén lehet példa, ezesetben viszont örülj hogy minél hamarabb megszabadulsz tőle. :)

Önző módon a saját szakmámból hoztam a példát – de a fenti leírás nagyjából akármilyen beosztásra ráhúzható. Legyél szakács, szobalány vagy mosogató, megfelelő hozzáállással sokszor többet tudsz elérni, mint gondolnád.

A vendéglátásban szakképesítést igénylő munkakörök száma nem túl nagy, viszont annál többféleképpen tudják hívni őket. A szállodák konyhájára általában 8-10 különböző, szakács végzettséggel betölthető pozíciót szoktak meghirdetni. Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy vajon ezek közül tényleg valóban mindegyikre szükség van-e egyáltalán? ;)

Általánosan elmondható, hogy akinek szakács, cukrász vagy felszolgáló végzettsége/tapasztalata van, az elég sok lehetőség közül válogathat. Aki a fentiek közül rendelkezik ugyan valamelyikkel, de a nyelvtudása még nem a legbiztosabb, ajánlatos ha mosogatóként vagy szobalányként kezdi a kintlétet. Vonatkozik ez továbbá azokra is, akik még semmilyen vendéglátós munkatapasztalattal nem rendelkeznek.

Hajlandó vagyok-e elviselni, hogy nem szólalhatok meg az anyanyelvemen a munkahelyen?

Még akkor is, ha az alkalmazottak fele esetleg a honfitársam. Készülj fel rá, hogy ilyesmi előfordulhat, ugyanis teljesen érthető igény osztrák munkáltatóid részéről, hogy az ő országukban, az ő üzletükben, az ő nyelvükön folyjon a kommunikáció. Ha már ezt az alapvető apróságot sem tudod vagy nem akarod megérteni és betartani, bőven lesz még problémád a (valószínűleg nem is túl hosszú) kinttartózkodásod folyamán. Ami viszont baromi könnyen elkerülhető, amennyiben elfogadod azoknak a játékszabályát, akiktől a nem kevés fizetésedet kapod. ;) Igen, tudom (én ne tudnám?) nem kevés munkáért, de akkor is... minden flegma, nagyképű, önérzeteskedő ember helyére találnak 3 olyat, aki tényleg hajlandó elfogadni a nem éppen betarthatatlan feltételeket.

Tudom-e pontosan, mit várok a külföldi munkától?

Fontos, hogy tisztában legyél vele miért is mész ki? Hogy körülbelül mennyi időre tervezed az ottlétet? Van-e egy konkrét elérendő célod (lakás, autó, saját itthoni vállalkozás), aminek az anyagi alapjait odakint kívánod előteremteni. Rosszabb eset – de mostanában sajnos egyre gyakoribb –, hogy másképp nem tudod fizetni az itthon felvett devizahiteledet. Vagy csak egyszerűen szeretnéd kicsit élvezni az életet, bulizni, utazgatni és szórni a pénzt. ;) Ezzel sincs az égvilágon semmi baj, mert ha még fiatal vagy, természetes igény, hogy ÉLNI szeretnél. A fontos, hogy ne ess át a ló túlsó oldalára, mert aztán egyszer csak azon veszed észre magadat, hogy bár hosszú évek óta keményen dolgozol, mégsem tudsz felmutatni semmi maradandót, holott már unod az egészet és meglehetősen szívesen abbahagynád.

Nem szégyellem bevallani, annak idején velem is kicsit elszaladt a ló. Mikor többszörösét kezded el keresni az itthon megszokott fizetésednek, ráadásul még rezsid sincsen, mert a szállásod és ellátásod része a munkához tartozó juttatásoknak, nos olyankor előfordul, hogy gyakorlatilag számolatlanul szórod a pénzt a kezdeti időkben. ;) Én is nekiálltam vásárolgatni, mondjuk azt sem ész nélkül, mert a márkás cuccokat is szinte kivétel nélkül akciósan vettem meg. Mindenesetre az eredmény az lett, hogy az első kint töltött évem után végignézve a szekrényeimen megállapítottam, hogy amennyiben nem szedek fel vagy adok le hirtelen mondjuk 30 kilót, nem valószínű hogy az elkövetkező 15 évben bármit vásárolnom kellene azért mert szükségem lenne rá. ;)

Aztán persze elszáll az újdonság varázsa és lehiggad az ember, kitűz egy nagyobb célt, s elkezd rá gyűjtögetni. És hosszabb távon ez az, ami tartja benne a lelket, mert sokszor legszívesebben fogná magát és csomagolna, hogy meg se álljon hazáig és soha többet vissza se menjen. Mert egyre gyakrabban elfárad – fizikailag és agyilag. Mert elege van a főnökéből. Mert hiányzik a család és a barátok. Mert unja, hogy alig beszélhet az édes anyanyelvén. Mert bármilyen rendes a főnöke és jó fejek a kollégái, akkor sem ott van otthon.

De mikor arra gondol, hogy miért ott van ahol, hogy mi a célja, amit el szeretne érni... na ilyenkor vesz egy nagy levegőt és azt mondja, hogy a fenébe is, megcsinálom! Aztán jön a következő hónap, kézbe kapja a fizetési papírját, ránéz a bankszámlájára és egyből kisimulnak a ráncai. És akkor azt mondja, igen ezért vagyok itt, ezért csinálom, mert minden egyes kint töltött hónap közelebb visz ahhoz, hogy elérjem amit elterveztem. Hogy megvalósítsam, megvegyem azt amire vágyom – én, a saját két kezemmel keressem meg rá a pénzt. Mert összehasonlíthatatlanul jobb érzés olyasmit birtokolni, ami nem úgy hullott az ember ölébe. Sokkal inkább megbecsülöd és vigyázol rá, mert tudod mi munka volt benne. Mennyi idő, fáradság, hány magadra erőltetett mosoly, hány visszanyelt megjegyzés – egyszóval látod megtérülni a befektetésedet és ehhez az örömhöz kevés dolog fogható.

Fel vagyok-e készülve rá, hogy eleinte azt sem tudom majd merre vagyok arccal? :)

Ebben az utolsó kérdésben nagyjából mindaz benne van összefoglalva, amit az előzőekben már említettem. Igen, itthon is minden új munkahelyen való megfelelés kihívás. De aki még sosem volt hosszabb időt távol otthonról, az jól gondolja meg belevág-e ebbe a nem mindennapi utazásba! Új hely, új arcok, új feladatok, és mindez ráadásul több száz kilométerre a szeretteidtől, idegen nyelvi környezetben, nem kis fizikai és szellemi igénybevételnek kitéve.

Ezen kívül fel lehet tenni még jó pár kérdést, melyekre érdemes igennel válaszolni. Azonban ezek már nem csak a külföldi munkára vonatkoztathatóak. Érdemes azért mégis végiggondolni, hogy állsz hozzájuk, ugyanis nagyban befolyásolni fogják majd, hogy érzed magadat odakint vadidegenek között, egyedül, távol a családtól, sok melóval. Nyitottságodtól és rugalmasságod szintjétől függően a kint töltött hónapok lehetnek egy nagy kaland részei, vagy felérhetnek egy rémálommal is, amikor az ember már az első héttől számolja a napokat addig amíg végre elhagyhatja majd megpróbáltatásainak színhelyét.

Nekivághatsz úgy, hogy az itthoni bizonytalanságnál csak jobb lehet. Új embereket ismerek meg, nyelvet tanulok, világot látok és ezért még fizetnek is. Nagy valószínűséggel hamarosan megtalálod a számításodat és örülni fogsz neki, hogy nem hagytad ki ezt a remek lehetőséget. ;)

Aztán mondhatod azt is, a fene egye meg, hogy el kell mennem, mert itthon nem tudok érvényesülni, utálom a német nyelvet, biztos valami bunkó lesz a főnököm – s láss csodát, azt kapod majd, amit vársz. Aztán rövid időn belül hazajössz és köpködve meséled mindenkinek, hogy odakint nemhogy nem kolbászból van a kerítés, de még azt is elvárják a szemét osztrákok, hogy hülyére dolgozd magadat... :P

A fentiek ismeretében kívánok mindenkinek eredményes fejtörést a menni vagy maradni témakörhöz, az előbbi mellett döntőknek pedig mielőbbi sikeres külföldi elhelyezkedést és kedvükre való munkahelyet, fizetést, kollégákat. :)
Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

ausztriai munka munkakeresés nyelvtudás konyha étterem étlap szakképesítés munkatapasztalat fizetés Ausztria

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!