Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

You have a millionaire mind!

szerző: |2015. július 29. 16:55:09, Gerlos (Ausztria)|módosítva: 2015. december 2. 15:23:55

You have a millionaire mind! Míg fogalmaztam ezt a blogbejegyzést, sokat gondolkodtam a június eleji héten, ami ezeket a sorokat ihlette. Újra meg újra eszembe jutottak, akikkel azokat a napokat töltöttem. Furcsa érzés volt olyanokkal együtt lenni, akik szinte mind fiatalabbak nálam, és gyakorlatilag kivétel nélkül előrébb tartanak az életben mint én. Boldog párkapcsolatban élnek, sikeres vállalkozók, esetleg mindkettő. Én pedig még éppen hogy csak az előszobában állok így is, úgy is. :P Mindazonáltal szenzációsan éreztem magamat köztük és nagyon sokat tanultam tőlük, kivétel nélkül mindannyiuktól. Számomra pedig korábbi önmagamhoz képest már az is nagy szó, hogy ezt egyáltalán magam előtt elismertem. És bár sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, még mindig vannak bizonyos dolgok, amik továbbra is kívül esnek a komfortzónámon ezért erről ott és akkor nem beszéltem senkinek... ;) Most viszont elolvashatja mindenki. ;)

Ahogy a beszámolómat is T. Harv Eker: Millionaire Mind Intensive tréningjéről (röviden: MMI), ahol a Sikereseményeknek köszönhetően vehettem részt Litvániában június 5-7 között. Akárcsak márciusban Londonban a UPW-n Tony Robbins 4 napos tréningjén. Hálás vagyok érte, hogy tavaly nyáron egy véletlennek köszönhetően megláttam a facebookon egy egynapos rendezvényről szóló tájékoztatót, melynek vonzataként most Vilniusban kötöttem ki egy 3 napos pénzügyi képzésen. Hozzá kell tegyem a véletlenekben alapvetően nem hiszek, csak szokás ezt a szót sűrűn használni, mikor az emberrel valami valószerűtlen, tudatosan nem várt esemény történik. ;)

Az én nézőpontom szerint viszont másképp fest a dolog. Hajszálpontosan egy évvel a mostani indulásunk előtt olvastam legutóbb a Milliomos elme titkai című könyvet. Akkor már másodszor. És az járt a fejemben, bárcsak egyszer részt vehetnék azon a képzésen, amit annyiszor említettek a könyvben. Úgymond az esélytelenek nyugalmával ábrándoztam róla, ahogy mondani szokták. De a megfogalmazott kívánsággal beindítottam egy folyamatot. Az Univerzum "felvette a megrendelésemet". Pár hónapon belül pedig rafinált módon leszállította a jegyemet. Pusztán ráadásnak álcázva egy másik számomra sokkal nagyobb jelentőséggel bíró eseményhez kapcsolódóan.

Szóval amit én a saját bőrömön tapasztaltam, javaslom, jól jegyezd meg: ha valamit szeretnél, ne azon agyalj, hogy fogod elérni. Nem számít! Egyszerűen csak döntsd el: MEGSZERZED! És addig ne add fel, amíg nem teljesül amit elterveztél! Légy hálás az apró csodákért az életedben, köszönd meg őket és tudd, hogy ezzel még több jót vonzol be, miközben úton vagy a vágyott cél felé. És bármit amit megálmodni képes vagy, meg is tudod valósítani.

You have a millionaire mind!Ha egyetlen szót használhatnék csak a litvániai 3 nap jellemzésére, annyit mondanék: szenzációs volt! Ha lenne beleszólásom azt mondanám: receptre kéne felírni mindenkinek!!! De mivel nem arról vagyok híres, hogy tömören tudok fogalmazni (leszámítva ha élet-halál forog kockán :D), ezért most szeretném bővebben kifejteni, mit adott számomra a Vilniusban töltött 3 nap. Előtte viszont újra megköszönöm a Sikeresemények-nek, hogy lehetővé tették számomra a részvételt a fenti rendezvényen. Viki és Imi örök hálám a szervezésért, az utaztatásért, a szállásért. Az általam valaha ismert legenergikusabb tolmácsnak, Zsacnak pedig azért, hogy szokásához híven nem csak egyszerűen a szöveget fordította számunkra, hanem beleadott mindent, hogy a hangulatunk is csúcsra legyen járatva. :) És köszönöm a magyar csapat minden egyes tagjának a közös élményeket, a sok nevetést, a remek energiát, amivel körbevettetek egy héten keresztül! YOU ARE AWESOME! :) :) :) :) :)

S akkor lássuk végre, mi is volt az én nagy elragadtatásom tárgya, a 3 napos pénzügyi tréning, ami megváltoztatta az életemet. Még csak egy nap telt el az MMI-ból, mikor elkezdtem írásba foglalni az ottani élményeimet és már akkor majdnem UPW utáni hangulatban voltam. Bár a két rendezvény összehasonlíthatatlan, de hatását tekintve a litvániai hétvége SZÁMOMRA a totális deja vu érzését adta. Persze a társaság és az odaút alatti élmények is rengeteget tettek a jó kedélyem érdekében, de ez majd talán egy következő blogbejegyzés témája lehet, hisz érdemes neki külön fejezetet szentelni. Bár azt hiszem az utazás és a közös étkezések egyszerűen nem adhatók vissza sehogy szavakkal – aki nem volt ott és lemaradt, ebből most végérvényesen kimaradt. Aki pedig velünk tartott ezen a héten, annak mostantól az útlezárás és szendvicsautomata szavak már mindörökre valami mást jelentenek. Ahogy az 50 centis pizza is. :)

És akkor most arról a bizonyos érzésről. Először is jóformán szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy az otthonomtól több, mint 1300 km-re ülök a Baltikum kellős közepén, túlnyomórészt észtek és litvánok közt, maroknyi magyar honfitársammal együtt. S hogy 3 napig arról szól az élet reggeltől estig, hogyan tudom a lehető legjobban kiaknázni milliomos elmém benne rejlő lehetőségeit. Jegyzetelek mint egy kisangyal s mohón szívok magamba minden információt ami az előadóktól érkezik. Hallgatom a többi résztvevő észrevételeit a gyakorlatokat követően, beszélgetek a szünetekben és mikor pillanatokra egyedül maradok próbálom felfogni hogy valóban hol is vagyok. Teljes szívemből hálát érzek a lehetőségért, aminek köszönhetően egy eszközt kaptam a kezembe ahhoz, hogy életem második felét egészen más minőségben élhessem, mint az első 20 felnőtt évemet. S mivel eldöntöttem, hogy még háromszor ennyi van előttem, boldog izgalommal készülök arra, hogy a következő hat évtized alatt másoknak is segíthessek megtapasztalni az érzést, ami most engem átjár a pénzügyi függetlenség felé vezető út első lépéseinek megtétele közben.

Teljes bizonyossággal tudom, hogy az általam most tanultak képesek megváltoztatni bárki életét. Bárkiét, aki maga is akarja a változást s nyitott szívvel és elmével fogadja az újdonságokat, majd beépíti az életébe és napi szinten alkalmazza a tanultakat. Ahogy első reggel hallhattuk, én is arra kérlek most Téged kedves olvasóm, hogy ne higgy el nekem semmit. Egyszerűen szerezd be T. Harv Eker könyvét és olvasd el. Magyar címe: A milliomos elme titkai. Olvasd, ahogy az előbb kértem: nyitott szívvel és elmével. Aztán kezdd el alkalmazni az olvasottakat. Kezdd el MÁSHOGY kezelni a pénzed, mint eddig tetted. Mert ha csak még nem vagy már most milliomos, az azt jelenti, valamit nem úgy csinálsz, ahogy lehetne. Szándékosan nem írom, hogy kellene. Hisz nem akar mindenki gazdag lenni. És aki azt is mondja, hogy akar, az sem biztos, hogy valóban komolyan is gondolja. We will see – ahogy sokszor elhangzik a három nap alatt az előadások közben. Majd meglátjuk... ;)

You have a millionaire mind!Számomra már az első nap döbbenetes felismeréseket hozott a pénzhez való viszonyomra vonatkozóan. Mire Vilniusba értem egyébként harmadik alkalommal olvastam ki a könyvet és a tervek szerint hamarosan újra nekiállok. Más szemmel mint eddig. :) És továbbra sem hiszek el semmit – amíg meg nem tapasztalom a gyakorlatban, hogy működik. A saját bőrömön. Vagy inkább stílusosan a saját bankszámlámon. :) Hisz ez a lényege az egésznek. Abban már most biztos vagyok, hogy jó szívvel ajánlom mindenkinek, hisz nincs egyetlen ismerősöm se, akinek ne lenne rá szüksége.

És hogy mit adott még a következő két nap? A szombati napon új célt tűztem ki magamnak a következő évre: megtanulni angolul olyan szinten, hogy a 4,5 napos Train the trainer képzésre tolmács igénybe vétele nélkül merjek befizetni. Hogy megtanuljam, hogyan tudok egy bármikor bárhol használható sablon alapján összeállítani egy saját előadást vagy egy komplett rendezvényt. Most örültem csak igazán, hogy nemrégiben elvégeztem Szabó Péter fantasztikus tréningjét, a két napos Profi előadóképzőt, ahova először még csak valami homályosan megfogalmazott, magamnak sem pontosan bevallott céllal jelentkeztem tavasszal. Persze mire eljutottam odáig, már azért tisztázódott mi a cél, de akkor ott a kezdés pillanatáig úgy éreztem: basszus hogy veszem én a bátorságot, hogy megjelenjek egy ilyen helyen? Most viszont már nem volt többet kérdés, az a két nap belépő volt egy olyan világba, ahova mindig is vágytam, de sosem mertem elhinni magamról, hogy ott lehet a helyem. Már a Litvániába vezető úton elkezdett összeállni a kép a fejemben, aminek a második estére minden darabkája a helyére került. Nem tudom szavakkal visszaadni az érzést, ami elfogott abban a pillanatban. Mint amikor azt érzed: hazaértél. :) Péntek este óta próbáltam megfogalmazni, de szombatra lett egészen tiszta: az UPW ami életem addigi legmeghatározóbb élménye volt, számomra „csak” a belépő volt az MMI-ra. Egy sokkal kisebb létszámú, egészen más hangulatú és energiájú, látszólag talán közel sem olyan jelentőségteljesnek tűnő rendezvényre. Mert nekem most ott kellett lennem. Együtt azokkal az emberekkel, akik szintén úgy döntöttek, hogy hozzám hasonlóan fejlődni szeretnének a pénzügyek területén. Azoktól az előadóktól tanulva, akiknek néha bevallom csodálkozva fogadtam bizonyos kijelentéseit, megfogalmazásait, de minden mondatukból tanultam valami újat, amit kamatoztatni tudok az elkövetkező években. Saját magamon kívül még sokak számára használható tudást gyűjtve mindössze 3 nap leforgása alatt.

És megismerve egy olyan képzési lehetőséget, amiről bár már hallottam korábban, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet, egészen a mostani szombat estéig. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyesféle szerepben el tudjam képzelni magamat. Előadóként? Egy felszolgáló? Most pedig olyan természetesnek tűnik az egész. Mintha a szívem mélyén mindig is tudtam volna. Csak nem akartam volna elhinni. Aztán mikor egyre több jel mutatott ebbe az irányba, eleinte hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Majd lassan elkezdtem látni magamat és rájöttem nem szabad félnem attól, hogy emberek előtt beszéljek. Mert nem az a lényeg, hogy „osztom az észt” és szerepelek. Az egész nem rólam szól, hanem azokról az emberekről, akik megtisztelnek azzal, hogy meghallgatnak. Akiknek segíthetek a saját tapasztalataim alapján, hogy elkerüljenek olyan csapdákat az életükben, amikbe én akár többször is belesétáltam. Akik miután hazatérnek, legalább egy olyan mondatot elvisznek magukkal s talán még tovább is adják, ami által más irányba fordulhat az életük vagy valakié a környezetükből.

De az életüket nem én változtatom meg, hanem ők maguk – azáltal, hogy befogadják azt, amit meg szeretnék osztani velük. És elkezdik alkalmazni a gyakorlatban. Én csak a csatorna vagyok, egy közvetítő. És ha már csinálok valamit, azt úgy gondolom csak kiválóan érdemes csinálni. Értéket adva más emberek életéhez, a saját életemmel példát mutatva. Legyőzve a félelmeimet, ledöntve az elmém által állított korlátokat. Arról, hogy kevés vagyok, hogy nem vagyok elég jó ember, hogy tettem dolgokat az életem során, amikre nem vagyok büszke, amiket sajnálok, amik miatt bánt a lelkiismeret. Megtanultam, hogy minden dolog, történés csak azzal a jelentéssel bír, amivel mi felruházzuk azt. Amennyiben képes vagyok elvonatkoztatni és másik szemszögből megvizsgálni a történéseket, egy új nézőpont új következtetéseket eredményez. És hogy mások mit gondolnak ugyanezen események kapcsán? Azzal nekik van dolguk. Ők kell, hogy elengedjék a dühöt, a fájdalmat, a keserűséget, a csalódottságot – amit az én irányomban táplálnak hosszabb-rövidebb ideje. Mert ezekkel az érzésekkel nem engem bántanak, hanem saját magukat.

You have a millionaire mind!Akik az alapján ítélnek meg engem, hogy negyvenhez közeledve milyen konkrét kézzelfogható eredményeket tudok felmutatni, azok talán a maguk életét kellene, hogy alaposabban megvizsgálják. Én részemről köszönöm remekül vagyok. 20 év alatt annyit tanultam magamról, másokról, emberi kapcsolatokról, mint mások dupla ennyi idő alatt sem. Azon a litvániai hétvégén képes voltam elengedni olyan félelmeket és fájdalmakat amik mázsás súlyként húztak vissza eddig. Pontosan tudom ki vagyok és hova tartok. Megértettem miért abba a családba születtem ahova. Hogy mi az oka az eddigi párkapcsolataim eredményének. Elfogadtam, hogy vannak dolgok, amiket meg kell tennem. Amihez nincs kedvem, amitől sokszor félek, amiről korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy része legyen az életemnek. Mert a bátorság nem a félelem hiánya. Hanem cselekvés a félelmeink ellenére is. Eldöntöttem, nem engedem többet, hogy a félelmeim visszatartsanak. Csak rajtam múlik, mit hozok ki az életemből s én úgy döntöttem, hogy 110%-nál kevesebbel nem érem be. ;) Mert aki látja mire vagyok képes, az el tudja hinni, hogy neki is mehetnek a dolgai sokkal jobban. Aki nyitott és hajlandó tanulni és meghallani azokat a dolgokat, amelyek megváltoztathatják az életét. És megérti, hogy a tudás legyőzi a félelmet.

Az ember meghallgat valakit, aki onnan indult, ahol most ő tart. Meghallgatja, honnan jött, milyen hibákat követett el, hány embert bántott meg, mi mindent tett korábban, amit legszívesebben meg nem történtté tenne. Hallgat valakit, aki be meri vallani, hogy tizenpár évvel korábban abból állt az élete, hogy fizetéstől fizetésig próbálta túlélni egyik hónapot a másik után. Hogy nem volt jövőképe, és még csak fogalma sem róla, hogy mindezt ő hozta létre magának. Akinek nem volt olyan családi háttere, iskolázottsága, önbecsülése, hogy el tudja hinni magáról, hogy értékes és szerethető. Ahogy oly sokan manapság.

Aztán tett egy lépést más irányba, mint azelőtt bármikor. Majd még egyet és még egyet. Eleinte egészen piciket. Volt, hogy centinként. És rájött, hogy egészen más eredményeket kap, mint azelőtt bármikor. Tetszett neki. S nem adta fel, mert érezte, hogy mélyen belül valami olyat tud, amit meg kell találnia. Nem tudta mi az és miből érzi, hogy ott van, egyszerűen csak hitt benne, hogy az a dolog létezik. S hogy nem csak a saját érdekében, hanem másokért is folytatnia kell a keresést. És ahogy változott ő maga belülről, a külső világa is elkezdett változni. Kisütött a nap, állandósult a mosoly, kedvesebbek lettek körülötte az emberek és rózsaszín a szemüveg. Szó szerint. ;) S mikor az ember nap mint nap, minden ébren töltött percében egy ilyen metaforát visel, az elképesztő hatást gyakorol a mindennapokra. :D Pár évvel korábban egy nagyon kedves ismerősöm mesélte: a pszichológusa aki a depressziója miatt kezelte, azt mondta neki, hogy terápiás jelleggel hordjon rózsaszín dolgokat. Akkoriban jót mosolyogtam rajta. Aztán pár év múlva tapasztaltam a gyakorlati hatást. :)

You have a millionaire mind!Most pedig, 38 éves koromra úgy érzem, újjászülettem. Ezerrel pörgök és imádom! Igaz, néha kicsit túlzottan is nagy fordulatszámon, de még szoknom kell, hogy ura vagyok az életemnek. Feszegetem a határaimat és kezelem a tapasztalatokat. Megértettem egy csomó dolgot az utóbbi időben, hogy miért úgy csinálom, ahogy, vagy éppen miért nem csinálom vagy nem úgy, ahogy kéne? És ahogy már korábban is említettem: megtanultam, hogy minden csak azzal a jelentéssel bír, amivel mi magunk felruházzuk. S hogy én milyen jelentéssel ruházom fel a történéseket? Úgy tekintek az életemre, hogy előttem áll több évtized tele lehetőségekkel, csodákkal, bőséggel és sikerekkel. Lehetőségekkel, amik bárkinek a rendelkezésére állnak, csak tudni kell meglátni őket. Apró és nagyobb csodákkal, amik szintén csak arra várnak, minden nap, hogy észrevegyük őket és hálát adjunk értük, hogy még többet kaphassunk belőlük. Bőséggel, amit „csak” meg kell tanulnunk befogadni. És sikerekkel, ami mindenki számára mást jelent.

Nekem többek közt azt, hogy tudom, honnan hova jutottam 20 év alatt. S hogy sose feledem a „honnan”-t. Azt, hogy olyan embereket ismerhettem meg és tölthetem velük az időmet, akikhez hasonlót korábban még elképzelni sem tudtam volna. Nem azért szeretem és becsülöm őket, mert imponál az ismeretségük. Hanem mert tisztelem őket és örömmel tanulok tőlük. Cseppet sem számít, hogy páran közülük fiatalabbak mint én. Sokan előrébb is tartanak nálam. De ez nemhogy nem zavar, hanem kifejezetten jó hatással van rám. Hálás vagyok, hogy megismertem őket. A támogató közegért, amibe kerültem általuk. Hogy tanulhatok velük és tőlük. Célkitűzésről, összpontosításról, kitartásról. És még sok minden másról.

Kívánom mindannyiótoknak, hogy hasonló emberek vegyék körül. S ahhoz, hogy ez így lehessen, kívánom, hogy legyetek nyitottak. Tanuljatok mindenkitől, de senkinek ne higgyetek el semmit feltétel nélkül. Próbáljátok ki a módszereket és tapasztaljátok meg Ti magatok, hogy működik. Minden Veletek kezdődik és tudnotok kell, megérdemlitek, hogy gazdagok legyetek: pénzben, szeretetben, egészségben. És bármi másban, ami fontos számotokra. És tudjátok azt, amit én is megtanultam a hétvégén: MILLIOMOS ELMÉTEK VAN! :)
(fotók: magánarchívum)

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
Tanulj a legjobbaktól!

következő »
Hogyan szabadítsd fel önmagad?

döntés hála köszönet lehetőség önmegvalósítás segítség személyiségfejlesztés Tony Robbins UPW változás

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!