Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Száz százalékos szabadnap

szerző: |2014. február 6. 15:27:11, Gerlos (Ausztria)|módosítva: 2014. február 6. 15:34:06

Íme ő, a füstölt pisztráng Hogy milyen egy tökéletes nap számomra Ausztriában a tél közepén? Könnyen tudok rá válaszolni, hiszen nemrég volt részem benne. Pedig nem úgy indult a dolog. Történt, hogy a kihozott három pár munkás cipőmből alig két hónap alatt sikerült kettőt olyan szinten leamortizálnom, hogy az egyik a kukában landolt, mert nem csak simán lukak voltak rajta, de még konkrétan ketté is tört a talpa... A másikat csak valamilyen hatodik érzék sugallatára nem dobtam még ki, bár nem tudtam sem megragasztani, sem visszatűzni a félig leszakadt talpát. Arra viszont jó volt, hogy mikor a harmadik pár vadiúj cipő bejáratós napjainak estéjén már alig bírtam menni annyira fájtak a csülkeim, akkor átugrottam a lógó talpúba és óvatosan manőverezve, hogy pofára ne essek beakadva az étterem-szerte leterített viccesen visszakunkorodó szőnyegekben kihúzzam valahogy a nap utolsó 1-2 óráját.

Megszületett tehát az elhatározás, hogy az autónk kiásását követően lemerészkedünk a civilizációba, közelebbről kedvenc fügeni cipőboltomba, ahol feltankolok a szezon hátralévő részére. Meg talán még a következő nyárra is. Igen, minimum 2 (inkább 3) pár cipőt használok el egy télen, csak míg a főnökség megengedheti magának, hogy ezt a 70-100 eurós verzióból tegye, addig én maradok a 20-30 közötti változatnál. Ez is, az is a kukában landol áprilisban. Apropó április! Első szezonom, mikor február elején már pontosan tudom, hogy április 10-én otthon lehetek!!!! ;D Juhhhhéjjjj! :)

De vissza arra a bizonyos tökéletes napra. Ott tartottam tehát, hogy cipő beszerzésre akartunk indulni a völgybe. Velünk tartott volna férjem volt szakács kollégája, illetve a mi vigyorbogyó pizzaszakácsunk Fülöpke. Aztán hamarosan német kolléganőm is megérdeklődte, hogy van-e még hely az autónkban, neki ugyanis az övét Zellben kellett hagynia két nappal előbb, mert akkora hó esett, hogy lánc nélkül nem tudott feljönni a szerpentinen. Lánc meg ugye nincs az okos lány autójában... :( Szóval ötösben terveztük a lemenetelt, de az aznapi folyamatos hóesést szemügyre véve, egymás után ment el a kedvünk a felvázolt programtól. Sandra lemondóan legyintve közölte, hogy nincs értelme lejönnie velünk, mert az útviszonyok ugyanolyanok lesznek, mint ami miatt legutóbb is lent ragadt. Férjemnek eszébe jutottak legutóbbi hóláncszerelési kalandjai, így már ő sem tűnt túl lelkesnek, s feldobta a lehetőséget, hogy közelítsük meg a cipő beszerzési helyet tömegközlekedéssel. Na erre meg én mondtam nemet és közöltem, hogy akkor nem megyünk sehova, mert nincs kedvem a szabadnapomat elbuszozni-vonatozni. Különben is aznap estére már annyira kitágult a cipőm (vagy összement a lábam :D), hogy azt mondtam simán kibírom az új cipőben a következő szerdai szabadnapig. Amikor reméljük tiszták lesznek az utak. :)

útban a SeestüberlhezÍgy esett az eset, hogy módosítottuk a másnapi programot s lábbelivásárlás helyett lett belőle kirándulás a közeli tóhoz. Felmentünk a fél 11-es busszal a Seestüberlhez és forralt borozva élveztük a csoda időjárást Toniéknál. Petiék bosznát ettek (hotdog -féle finomság), én pedig nagyjából fél óráig csipegetve elbíbelődtem egy füstölt pisztránggal. Milyen klassz is, mikor az embernek nem max. 10 perc alatt, állva kell befalnia az ebédjét. Ráadásul közben élvezi a meleg napsütést és a csodás kilátást egy mesebeli téli tájra, ahelyett, hogy a személyzeti sarokban ücsörögve tömné magába a kaját cseh kabarét hallgatva közben... :P

Miután felszerelkeztünk kellő mennyiségű elviteles bosznával, hogy a munka hősei, akik aznap helyettünk húzták az igát se maradjanak éhen, elindultunk vissza le Gerlosba. Nem mondom, hogy gyorsasági rekordot döntve tettük meg a kb. 4,5 km-es utat vissza a Milchbarig, de nem is ez volt a cél. Bár lefelé vitt az út, tehát a lendület akár simán meg is lehetett volna, jómagam voltam, aki a legtöbbet rontott a csapat részidején, mert jó szokásomhoz híven úton-útfélen elbambultam és kattintgattam a fotómasinát. Hiába, ha már az ember végre kiszabadul a „fogságból”, ráadásul ilyen gyönyörű időjárást kapott ajándékba a szabadnapra, illik azt kiélvezni. S a minimum, hogy rohanástól mentesen töltse el legalább azt a 24 órát hetente, amiért megdolgozik és amit bőven kiérdemel a hét másik hat napján. Jövő héten (vagy azután) irány Schönachtal és a Lackenalm! ;)

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
Mikor teli a hócipő...

következő »
Influbene, gyümölcshegyek és napi 4 liter tea

ausztriai munka tél étterem Gerlos időjárás kirándulás kollégák Milchbar munkaruha Seestüberl

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!