Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Néhány gondolat a munkakeresésről

szerző: |2014. május 3. 16:47:14, Vorderstoder (Ausztria)|módosítva: 2014. május 3. 16:59:51

Blogi A hónap közepén lesz egy éve, hogy elindítottam a blogomat, s azóta a bejegyzések kapcsán ilyen-olyan fórumokon kaptam már bőven hideget és meleget egyaránt. A dicsérő szavakat ezúton is köszönöm, a kritikákat pedig igyekeztem úgy fogadni, hogy felfedezzem bennük az építő jelleget. Ez nem mindig volt könnyű, sőt volt, hogy egyáltalán nem sikerült. Néha elgondolkoztam olyankor, hogy vajon kinek a készülékében van a hiba? Hamarosan azonban már el tudtam dönteni, ki az aki csak a kákán is csomót keresve ír rosszat (bármilyen témához hozzászólva bármelyik csoportban!!!!), s ki az, aki valóban csak mindössze másképp gondolkodik valamiről, mint én s ennek érdemes elismernem a létjogosultságát.

Bizonyos körökben amúgy legjobb tudomásom szerint kifejezetten nem örvendek túl nagy népszerűségnek – ezek pedig a „várom, hogy a sültgalamb a számba repüljön”-projekt lelkes hívei. Na a blogom nem is nekik szól. :P Ők azok egyébként, akik nagy valószínűséggel ahogy alkalmuk adódik, meglepő részletességgel ronggyá is fogják fikázni a bejegyzéseim többségét. Váljék egészségükre. Ha mindezen erőfeszítést a munkakeresésükbe fektetnék... na akkor már több szezont ledolgozhattak volna Ausztriában. Tehát részemről fátylat rájuk. ;P

Volt arra is példa, hogy egy bejegyzésem kapcsán ügyvéddel fenyegettek. Ez ügyben bevallom én voltam a hunyó, hiszen olyasmit írtam meg, aminek nem jártam utána kellő alapossággal. Azóta kínosan ügyelek arra, hogy mit jelentetek meg nyilvánosan. A történet végül jól alakult, de roppant nagy tanulsággal szolgált számomra.

Időről-időre szerencsére mindig kapok olyan köszönő, elismerő sorokat, amiket olvasva azt gondolom, mégis vannak, akiket érdemes informálni, mert meghallgatják az embert és örömmel veszik a jó tanácsokat. Aki pedig okosabbnak hiszi magát külföldi munka témában, mint az aki évek óta kint van és a saját bőrén tapasztalt meg számtalan dolgot, nyugodtan jöjjön ki senkire nem hallgatva és aztán tanulja meg a maga kárán, amitől mások próbálták őt megóvni.

Sokan csak azt látják – és ez nemcsak az én véleményem, hanem nagyon sok kint dolgozó ismerősömé – hogy idekint jól keres az ember (hozzáteszem: egyesek csak relatív, az otthoni viszonyokhoz képest!). Azzal viszont kevesen vannak tisztában, hogy az 500 eurósokat mi sem a fáról szüreteljük idekint. Hogy megtanultuk a nyelvet, hogy elküldtünk több száz bemutatkozást, mire egyáltalán felvettek valahova dolgozni, hogy volt pár szar munkahelyünk, idióta kollégáink, előfordult, hogy legszívesebben összecsomagoltunk volna és otthagytunk volna mindent...

Szakértőnek nem merném nevezni magamat, de azért 7 éves kint létem alatt láttam egyet s mást. Dolgoztam 5 különböző helyen 120 ágyas szállodától a strandétteremig, intéztem hivatalos ügyet nem keveset, voltam orvosnál, vettem telefont és mobilnetet. Lottóztam, vásároltam internetről és keresztül-kasul bebarangoltuk az országot a férjemmel. ;) Ezen tapasztalatokat nagyon szívesen megosztom azokkal akik úgy gondolják, hasznosítani tudják bármelyik részét.

Ami magát a külföldi munkakeresést illeti, véleményem szerint (bár rendkívül fontos a nyelvtudás, a képzettség és a gyakorlat IS) – az, hogy az ember talál-e magának állást külföldön (vagy bármit elér-e amit szeretne) a saját fejében dől el. Nevezetesen bármiben is hisz, az valósul meg. OK, most a Vonzás Törvényének emlegetésével lehet, hogy megint elvesztettem pár eddig még érdeklődő olvasómat. Sebaj, hulljon a férgese... ;P Aki nem képes nyitottan állni valamihez, aminek számtalan esetben bebizonyosodott a létezése, az vessen magára.

Olyan, hogy reménytelen helyzet nincs. Nem csak a külföldi munkakeresésben. Semmiben. Minden attól függ, hogy Te magad mit gondolsz egy adott helyzetről. Hogyan állsz hozzá? Hogy csak egy újabb problémát látsz magad előtt, netán lehetőséget arra, hogy fejlődj valamiben és elkezdjed keresni a megoldási lehetőségeket. Nagy az esély, hogy nem találsz elsőre a közepébe. De akkor is tanulsz valamit – azt, hogy az a bizonyos dolog úgy nem működik. :) Az, hogy egy adott feladat megoldásában eddig nem járt valaki sikerrel biztos nem véletlen... hogy mi az oka, lehet hogy nem is kell mindig tudni. :) Lényeg az, hogy ha valamiről úgy tűnik, hogy nagyon nem működik, akkor az valószínűleg nem is fog. Találj ki tehát valami mást, mint, amit addig csináltál: írd át a bemutatkozó leveledet, válassz egy másik fényképet, keresgélj új állásportálokon! A legjobb amit tehetsz, hogy „elhajítod” a régi módszert és nekiállsz infot gyűjteni, mondjuk azoktól, akik már sikerrel megoldották azt a feladatot, amiben te most lépegetsz még csak a cél felé.

nyelvtudás - avagy a külföldi munkavállalás alfája és omegájaÉs akkor most újra a nyelvtanulásról! Egyrészt mert véleményem szerint a külföldi munka alfája és omegája (ld. azonos című kapcsolódó bejegyzésemet). Ami nélkül akár lehet is, de nem igen érdemes. S erre a legtöbben hamar rá is jönnek, méghozzá a saját kárukon. Van aki tanul belőle és megérti, hogy szükség van rá. És van, aki hazamegy és boldog-boldogtalannak elmeséli, hogy Ausztria pocsék hely, ahol az ember nem boldogul. Pedig a JóskaPista azt mondta annak idején... Másrészt azért veszem elő ismét a témát, mert nemrégiben egy kedves újdonsült ismerősöm érdeklődött, én milyen formáját ajánlom a nyelv elsajátításának.

Úgy gondolom az autodidakta módon megkezdett egyedül tanulás jó ötlet. A semminél jobb legalábbis. :P Az én férjem is így indult annak idején. Meg is szenvedett vele kellőképpen. Viszont benne akkora elszántság volt, hogy bizonyítsa a munkára való alkalmasságát és kivívja a munkáltatók elégedettségét, hogy összeszorított foggal, volt hogy kézzel-lábbal, vagy az én telefonos segítségemmel, de minden problémás helyzetből sikerrel kikeveredett. Mert az volt a fejében, hogy nincs más opció, mint megoldani. Mert másfél évébe került, hogy végre esélyt kapjon s ezzel munkát, és esze ágában sem volt ezt a lehetőséget az első adandó nehézség láttán sutba dobni. Szóval nem volt neki sétagalopp a kijutás, sem a kezdeti időszak egyedül, de nem adta fel és így már három éve ő is idekint dolgozik. Mosogatóként kezdte, nagyon minimális nyelvtudással, meg is szenvedett eleinte rendesen. Most hol mosogatóként, hol konyhai kisegítőként, hol házmesterként dolgozik, de szereti csinálni és a német is egyre jobban megy neki. Igen sok „ragadt rá” idekint, amit a nyelvtudással nem rendelkezők előszeretettel hangoztatnak, mint opciós lehetőséget a nyelvtanulásra. De akinek nincs meg egy minimális alapja, az utána nem tud mire építkezni, ezt felejtik el sajnos oly sokan.

Részemről inkább mégis a nyelvtanulás azon formáját tartanám szerencsésnek, amikor tanfolyami keretek között vagy magántanár irányításával sajátítjuk el az alapokat. Pláne, ha az adott nyelv ráadásul az első idegen nyelv amivel ismerkedünk. Mai eszemmel mindenkinek azt szoktam ajánlani, hogy társalgásbiztos tudással jöjjön ki az ember dolgozni. Máshogy is lehet persze, csak szerintem nem érdemes. Amit ugyanis otthon megtanulsz, az köszönő viszonyban sincs az itteni dialekttel, tehát még annak sincs könnyű dolga, akinek azért már bőven megvannak az alapjai.

Mondjuk én magam sem így csináltam annak idején, de ha úgy tetszik én egyszerűen belecsöppentem a külföldi munkába. Mondhatnám, hogy egy „véletlennek” köszönhetően. Ahogy korábban annak előzményeibe is. :P Annak idején – csak félig-meddig önként és dalolva – fejest ugrottam a balatoni vendéglátásba 16 éves fejjel. Méghozzá egy angolos szakközepes osztályból, minden német nyelvi előtanulmány nélkül és szép lassan, évek során csipegettem fel ezt a második nyelvet - könyvekből, kollégáktól, vendégektől, az utóbbi években már osztrák főnököktől, újdonsült barátoktól is. :) Így is lehet, de a többségnek nincs rá 15 éve, hogy eljusson arra a szintre, ami mondjuk egy ausztriai munkavállaláshoz és a kinti hivatalos dolgok biztonságos intézéséhez szükséges.

Általánosságban a nyelvtanulásról az a véleményem, hogy aki még csak most akar belevágni ebbe a nagy kalandba, szerintem először is tisztáznia kell magában, mi a nyelvtanulás célja - utazgatni szeretne, külföldön dolgozni, szakirodalmat olvasni stb. Következő lépés annak eldöntése, hogy önállóan vagy szervezett formában szeretne-e elindulni. Illetve, hogy mennyi időt tud erre szánni. Aztán ennek megfelelően célirányosan keresni nyelvtanulási lehetőséget. De az első minden esetben az alapok elsajátítása. Ami történhet önállóan ingyenes netes tanulással (pl. livemocha) vagy akár a Kreatív nyelvtanulás módszerével is, esetleg beiratkozva egy alap nyelvtanfolyamra. Majd keres az ember egy magántanárt, akivel aztán különböző szituációs gyakorlatokon keresztül, a szókincset fejlesztve és gyakorolva a beszédet jut el az illető magasabb szintre. Én legalábbis így csinálnám. Ha most kezdeném. :D Akit érdekel, annak szeretettel ajánlom figyelmébe a NetNémet-et: Melindánál több internetes módszer közül választhatnak a német nyelvet tanulni vágyók. Egyénre szabottan, igényeknek megfelelően – pénztárcához és rendelkezésre álló szabadidőhöz igazítva.

Legtöbbek nagy mumusa a telefonon való beszélgetés németül... Pláne egy osztrákkal, hisz sosem lehet tudni, miféle dialektussal szembesül a gyanútlan jelentkező a vonal túloldalán. Na ez biztos, hogy nem egyszerű dolog, pár évvel ezelőttig engem is rázott tőle a hideg. Most már nem zavar különösebben, ha fel kell vennem a telefont, de nem is repesek az örömtől, ha lehet még mindig kerülöm. Amúgy is más, mint amikor az ember szemtől szemben beszél valakivel és gesztusokkal, mimikával ki tud fejezni bizonyos dolgokat, vagy egy mosollyal áthidalni nehéz helyzeteket, mikor tényleg gáz, hogy nem ért valamit, vagy ő nem találja a megfelelő szavakat. Hivatalos ügyintézésnél például... ;) Szóval no para, ezzel senki nincs egyedül, majd javul a helyzet. Pár év alatt. :D

Az nagyon jó, ha az ember németet hallgat – legyen az akár zene, vagy valamilyen német csatorna is jó ha megy akár csak háttérben, sokszor nem is kell rá figyelni. Könnyebb szokni a szavakat, a kiejtést stb - a tudatalatti ugyanis hihetetlen mennyiségű információt képes raktározni. Persze az a legjobb, ha van valaki akivel van alkalom folyamatosan németül kommunikálni. Levelezni, skype-olni, de ez utóbbi nem mindenkinél adott. Osztrák rádió vagy tévéadót viszont akárki tud magának keresni akár a neten is.

És most még egy téma, ami többeknél felmerült már. Nevezetesen, hogy talán azért nem tudnak elhelyezkedni, mert a munkaadók inkább a fiatal korosztályra fókuszálnak előszeretettel, amikor alkalmazottakat válogatnak a csapatukba. Nos szerény véleményem szerint a legtöbb helyen az életkorból nem hiszem, hogy probléma lenne. Aki ez alapján ítél, ahhoz örüljön az ember, hogy nem kerül dolgozni. ;) Ausztriában amúgy is egészen más ilyen szempontból a megítélés. 70 évesen még tök aktívak az emberek, nem lehet összehasonlítani őket a mi nyugdíjasainkkal... Egyszerűen nem kell kihangsúlyozni a kísérőlevélben, hogy az ember hány éves. Odaírjuk a születési dátumot a személyes adatok közé, aki akar számolgat. Az önéletrajzhoz érdemes mindenképpen egy mosolygós képet csatolni és akkor nem az éveink számán fognak agyalni a leendő munkáltatók. :)

Sokan kérdezték már tőlem azt is, mi a kijutás leghatékonyabb módszere? Nem tudom van-e egyáltalán ilyen. :P Ha mégis, szerintem egyéne válogatja, úgyhogy tuti tippel sajna nem tudok szolgálni, aki ilyet vár, annak csalódást kell okozzak. Nem tudok olyan receptet, amit ha szó szerint követ valaki, akkor 100% garancia van rá, hogy siker koronázza erőfeszítéseit.

Hogy én hogy csináltam? Netán a férjem? Itt elolvashatja, akit érdekel:
http://blogi.hu/blog/a-tel-gerlosban/
http://blogi.hu/blog/elso-tiroli-nyaram-2009-1-resz/
http://blogi.hu/blog/az-en-tortenetem-1-resz/
http://blogi.hu/blog/az-en-tortenetem-2-resz/
http://blogi.hu/blog/a-munkakereses-szepsegei/

S hogy milyen más módszerek vannak? Fogalmam sincs. Mondjuk amit már próbáltál eddig például sikertelenül... ;) Tudod ahány ember annyiféleképpen csinálják, más nevében tehát nem nyilatkozhatok. Ja, van egy "kedvencem", említettem is a bejegyzés elején. Ehhez viszont meggyőződésem kedves Olvasó hogy Te túl jó vagy: az "ölbe tett kézzel ülök és várom, hogy valaki a számba röptesse a sült galambot" módszer. Amibe, ahogy már szintén írtam, sokszor belefutottam az osztrák csoportokban. Többnyire sikerült megállnom szó nélkül, vagy kulturáltan fogalmaztam meg a véleményem ezzel kapcsolatban, tehát még nem tiltottak ki sehonnan, de volt, hogy rezgett a léc, mert ezzel a másodperc törtrésze alatt fellökik bennem az adrenalint. :P Részemről tehát azt mondom, ne mástól várd, hogy munkát szerezzen neked, vagy bármilyen szempontból jobbá tegye az életedet. Az egyetlen, aki erre képes lehet ugyanis, az Te magad vagy! Vágj bele! És ha elakadsz, kérdezz nyugodtan! Akár engem is a honlapom alján található Impresszum, kapcsolat menüben megadott e-mail címemen. Amiben tudok örömmel segítek. Amennyiben pedig már próbálkozol egy ideje, de nem akar összejönni semmi elfogadható, érdemes esetleg igénybe venni egy profi csapat segítségét, akik az önéletrajzodat és a motivációs leveledet átnézve használható tanácsokkal tudnak szolgálni számodra, hogy mielőbb sikeresen rátalálj a neked megfelelő állásra. Ajánlom figyelmedbe a http://menekuljelore.hu/ oldalt, ahol Hajdrik Anita és Tóth Róbert kíváncsian várják milyen kihívásokban támogathatnak Téged. ;)

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
„Tökmindegyhovacsakvegyenekfel” hozzáállás

következő »
Magyar kürtőskalács, házi lekvár, házi szörp Bécs belvárosában

ausztriai munka Facebook gyakorlat munkakeresés munkatapasztalat nyelvoktatás nyelvtanulás nyelvtudás

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!