Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Mennyire kemény az élet Ausztriában?

szerző: |2013. május 27. 14:13:00, Balatonalmádi

Mennyire kemény az élet Ausztriában? Az alábbi sorokat egy külföldi munkával kapcsolatos cikk ihlette. Az utóbbi napokban többször is találkoztam vele a Facebookon. Hol az ismerőseim megosztásaként láttam, hol pedig azokban a csoportokban botlottam bele egyre-másra, melyeknek tagja vagyok. Gondoltam, nem lehet véletlen, hogy ennyiszer „szembejön” velem, s az volt az érzésem, kár lenne szó nélkül elmenni mellette. Illetve hamarosan már nem is akartam, mert kezdtek picit bosszantani a sorra-rendre érkező negatív kommentek. Sokszor nem tetszett a hozzászólók stílusa, illetve az sem, hogy némelyek azokat szapulták, akik a cikkben megjelentekkel nem értettek egyet, s ezzel kapcsolatban állást is foglaltak. Persze néha szintén nem túl magasröptű stílusban... ;)

Bármennyire is nyiladozik néha a bicska a zsebemben bizonyos hozzászólásokat olvasva, általában igyekszem az adott helyen nem kommentálni, vagy ha mégis, akkor nagyon visszafogott formában. Annál is inkább, mert sokszor egy-két megjegyzés után amúgy is parázs vita kerekedik a hozzászólók között, s az ilyesmiből jobb szeretek kimaradni. Ezen cikk hozzászólóival sem történt ez másképp. Végképp nem akartam tehát, hogy az én megjegyzésem legyen olaj bármelyik fél tüzére. Arra gondoltam tehát, ha már van egy blogom, aminek témája a külföldi munkavállalás is, nem is találhatnék jobb helyet arra, hogy elmondjam a véleményemet. ;)

Gyanúm szerint e gondolatokat olvasva még senki sincs „képben” a témát illetően, így belinkelem azt a cikket, amely ezt a kis vitát elindította: Kemény az élet Ausztriában.

Egy szintén kint dolgozó hölgy hozzászólásában azt olvastam, van némi igazság a fenti hivatkozásról elérhető írásban. Akkor most némi igazság köré kanyarítunk egy cikket, ami esetleg sokakat visszarettenthet attól, hogy kipróbáljanak valami újat? Rendjén van ez? Miért nem lehet a tárgyilagosságot megőrizve felsorolni előnyöket és hátrányokat, hogy mindenki felnőtt módjára, maga dönthesse el, belevág-e vagy sem, bejön-e neki ez az egész vagy sem?

Egy percig sem vitatom a cikk címét, de már itt megfordult a fejemben, hogy vajon idehaza könnyebb-e? Hogy ki, hol képes magát jól érezni, véleményem szerint sokkal inkább az ember hozzáállásán múlik. S a cikkben idézett illető, megnyilatkozásai alapján nem tűnik a világ legpozitívabb emberének... Véleményem szerint tehát a probléma az embereknél inkább fejben és hozzáállásban keresendő. De most akkor nézzük a cikkben leírtakat, illetve a hozzá tartozó hozzászólásokban olvasható, véleményem szerint nem igazán helytálló megjegyzéseket.

Nagyjából ugyanannyi ausztriai vendéglátásban ledolgozott szezont tudhatok magam mögött, mint a szerzőnek nyilatkozó fiatalember. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy a külföldön eltöltött idő minden percét elejétől a végéig élveztem. Ugyanakkor az sem fordult meg a fejemben, hogy hazatérve bárkinek nekiálljak panaszkodni arról, milyen sanyarú sorsom van télen egy osztrák síparadicsomban vagy nyáron egy pörgős tóparti étteremben. Egyszerűen tudomásul vettem, hogy az itthoni fizetés kb. négyszereséért elvárják, hogy szívem-lelkem beleadjam a munkába. Amivel személy szerint azért nincs semmi bajom, mert itthon is megtettem már korábban is, a különbség mindössze annyi, hogy most van a dolognak látszata is. Többek közt anyagilag.

Nekem is volt olyan munkahelyem, amelytől nem voltam elragadtatva. S hogy mit csináltam? Tisztességgel végigdolgoztam a szezont, teljesítettem, amit vállaltam, és nem mentem vissza többet. Ahogy egy következő hasonló helynél úgyszintén. A történethez viszont hozzátartozik, hogy télen 6 éve vagyok ugyanazon a helyen, ahol annak idején kezdtem, mindig visszavárnak, és mindig örömmel megyek vissza. Mert ők tudják, hogy jól dolgozom, s ezt hajlandók kimondani is. Mert azt akarom, hogy továbbra is elégedettek legyenek velem, s ezért megteszek minden tőlem telhetőt. Mert az éremnek mindig két oldala van. Az ember munkahelye (is) adok-kapok alapon működik (mint az életben minden), nem csak Ausztriában vagy Magyarországon, hanem mindenhol a világon.

Ha úgy érzed, az általad végzett munkával nem arányos a fizetésed, ezt az első adandó alkalommal jelezheted a főnökség felé. Amennyiben nem változtatnak a dolgon, érdemes elgondolkodni rajta, hogy maradj vagy keress mást... Ha maradsz, az viszont a Te döntésed, s ne panaszkodj miatta úton-útfélen. Mikor már nagyon pocsékul érzed magadat, gyere haza nyugodtan, és próbálj meg itthon érvényesülni, majd rájössz, hogy a kinti alternatíva azért némileg mégiscsak kecsegtetőbb.

Hogy mennyire kell elájulnunk a kinti minimálbértől? Nos, ha találsz egy jó helyet, ahol megbecsülnek, ők nem minimálbért fognak neked fizetni hosszú éveken keresztül. Indulásképpen viszont azért – összehasonlítva az itthoni lehetőségekkel és fizetésekkel – szerintem egyáltalán nem hangzik rosszul az az 1200 euró nettó. Megszámlálhatatlan hely van, ahol úgy tudsz munkát vállalni, hogy a fizetésed mellé még a szállást és napi háromszori étkezést is biztosítanak. Ami azt jelenti, hogy nagyjából semmire nem kell költened, és szinte a teljes fizetésedet félre tudod rakni. Hogy mennyit vásárolgatsz, kirándulsz, netán bulizol el belőle, az megint csak a Te döntésed... :)

Tudom jól, akik a párjukkal vannak kint, azoknak sokszor nem leányálom hónapokat tölteni egy sokszor alagsori kis szobában, másokkal közös fürdőszobán osztozva. S azt is tudom, hogy egy elfogadható albérlet 300 euró fölött kezdődik (rezsi nélkül). De amikor már dupla keresetről beszélünk, érdemes mérlegelni, hogy melyik a fontosabb. Az, hogy minél több pénzt félre tudjunk rakni minél rövidebb idő alatt, vagy hogy otthonosan érezzük magunkat idegenben, amiért hajlandók vagyunk némi anyagi áldozatot is hozni.

Igen, lehet, hogy odakint lakást, kocsit és magát fenntartva, két ember 2400 euróból nem tud túl nagy lábon élni, de a legtöbb olyan párnak, akik úgy döntenek, hogy lakást bérelnek, és nem szezonálisan, hanem éves szinten képzelik el odakint az életüket, nem is minimálbérből kell gazdálkodniuk... Azt írta valaki, hogy „...a szezonmunka marha laza: nincs rezsi, lakbér, kaja. Ha viszont a nettó 1200 euróból kell magadat fenntartani egyedül már mindjárt nem olyan vicces a helyzet...”. Nos, szerény véleményem szerint, aki egyedül van kint, nem kell, hogy lakást béreljen... ;) Persze, ha megengedheti magának, miért ne? De akkor ne tessék nyekeregni... ;)

Valaki nehezményezte a magyarok alulfizetettségét. Akkor most felteszek egy szerintem teljesen helyénvaló kérdést: ki megy el mondjuk szobalánynak vagy mosogatónak a magyarok közül? Aki vagy nem beszél elég jól németül, vagy nincs olyan végzettsége, aminek köszönhetően bármilyen más jobban fizető beosztásban el tudna helyezkedni. Ilyen feltételek mellett szerintem megint csak nem hangzik rosszul a nettó 1200 euró.

Kevesled? Tanulj – nyelvet, szakmát –, és lépj előbbre beosztásban, fizetésben. Igenis van kereslet – nem is kicsi – a jól képzett, nyelveket beszélő munkaerőre. Alakítsd úgy magadat, hogy megfelelő kínálat légy a munkaadók számára. Legyenek érdekeltek abban, hogy téged alkalmazzanak. Tény, hogy nem a két szép szemedért fognak havi ezer euró fölötti összegeket utalni a bankszámládra, hanem azért, mert jól végzed a munkádat, csapatjátékos vagy, tudják, hogy amit rád bíznak 100%-osan teljesíted, hogy szeretnek a vendégek és elégedettek veled. Ilyen egyszerű ez.

Hogy a kintlét másból nem áll, csak munkából és alvásból? Nos, itthon is simán dolgozik az ember 12 órát a vendéglátásban (szerintem máshol is, de arról nincs személyes tapasztalatom), töredékéért a kinti fizetésnek. Lehet itthon maradni, hogy ne kelljen távol élni a szeretteidtől, de ha nincs pénz, az egy konfliktusforrást eredményez. Nem is elhanyagolhatót sajnos, tehát nem biztos, hogy akkora öröm lesz itthon lenned a családdal... S akkor elkezdesz „szezonozni”, s „itthon elverve a pénzed” már nem is tűnik olyan szarnak a kinti minimálbér. Amivel ha nem vagy elégedett, lehet jobban fizető munkát keresni, családostul megpróbálni kiköltözni, stb. Többféle variáció is szóba jöhet, mindenki előtt ott a lehetőség, hogy vérmérsékletének és tűrőképességének megfelelő megoldást találjon. Mert aki keres az talál. Munkát. És persze, akár kifogást is arra, hogy miért nem tud boldogulni. Mindegy, hogy itthon vagy külföldön...

A következő kedvenc témám: „semmibe nem néznek odakint, mert vendégmunkás vagy”. Az osztrákok alapvetően nem azért utálnak valakit, mert külföldi. Sokkal inkább, mert sok magyar többre tartja magát egy osztrák parasztnál. S ennek jól láthatóan jelét is adja... :( A paraszt szót itt egyébként véletlenül sem pejoratív értelemben használom. Ausztriában ez a megfogalmazás dolgos, kétkezi munkást takar, aki sok esetben talán valóban nem egy IQ bajnok, de ettől még nyugodtan lehet őt úgy kezelni, mint bármelyik más „normális” embert. Amit sok kint dolgozó honfitársunk előszeretettel elmulaszt, s az ő közbenjárásuknak köszönhetően elterjed a magyarokról, hogy mekkora bunkók... És míg be nem bizonyítod nekik, hogy Te nem vagy az, addig nem fogják neked megelőlegezni a szimpátiájukat és a barátságukat. Addig dialektusban fognak veled beszélni és még az is előfordulhat, hogy hülyébbnél hülyébb poénok céltáblája leszel.

Aztán mihelyst nem úgy reagálsz, ahogy ők egy bunkó magyartól várják, mindjárt másképp állnak majd hozzád. Vagy nem. Mert persze Ausztriában is vannak született tuskók, ahogy bárhol a világon, de egy próbát megér. Én azt mondom, aki szerint nem jó az osztrákok közt, az bármelyik másik országban sem találná a helyét és nem mehetnének úgy a dolgok, hogy ő maga elégedett legyen velük. Aztán az illető feljön a Facebookra, és egy cikk kapcsán, ami amúgy is azt hivatott ecsetelni, mekkora szívás Ausztriában magyarként dolgozni, vígan fog fikázni a hozzászólásaiban egy csomó olyan embert, akik nem osztják az ő negatív kinti tapasztalatait.

Aki Ausztriában magyarként nap mint nap azzal szembesül, hogy utálják, nos annak lehet, hogy érdemes lenne elkezdeni gondolkodni. Mondjuk azon, hogy talán itthon csak azért nincsenek problémái, mert az őt körülvevők intelligensebbek annál, hogy folyamatosan szembesítsék őt azzal, a világa csak akkor lesz rendben, mihelyst ő maga is rendben lesz. Gondolkodásilag és hozzáállásilag. Netán azon, hogy igenis vannak itthon is problémái, s ez talán nem lehet véletlen.

Amiben sajnos maximálisan egyet kell értenem a cikk riportalanyával, az a kint dolgozó magyarok egymáshoz való viszonya. Azoké a magyaroké, akik bőszen szapulják a kinti melót, és a kákán is csomót keresnek, mert mennyivel könnyebb fikázni valamit, mint megpróbálni magunkon változtatni, hogy aztán a körülményeink is változhassanak... De persze vannak kint magyarok, akikkel az égvilágon semmi baj nincsen. Akik kedvesek, rendesek, segítőkészek és akikre számíthat az ember, ha valamire szüksége van. Na de ők itthon is ugyanilyenek. Mert attól, hogy az emberből határátlépő lesz, a személyisége nem változik gyökeresen.

Kívánom mindenkinek, aki latolgatja a külföldi munkavállalást, hogy túlnyomó többségben legyenek majd a pozitív tapasztalatai. Az sem lenne baj, ha ezeket közkinccsé is tenné majd, hogy mások okulhassanak belőle, s lássák, hogy bár a sógoroknál sincs kolbászból a kerítés, azért igenis megéri kipróbálni magunkat egy idegen országban.

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
A munkakeresés szépségei

következő »
Első tiroli nyaram (2009), 1. rész

ausztriai munka fizetés lakásbérlet nyelvtudás Facebook Ausztria Tirol Karintia étterem konyha

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!