Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Magyarnak lenni, magyarnak maradni Ausztriában

szerző: |2013. november 25. 13:36:15, Karintia (Ausztria)|módosítva: 2013. november 25. 13:38:28

magyarnak lenni, magyarnak maradni Ausztriában Saját tapasztalatok alapján „papírra vetve”, visszatérő vendégszerzőm „tollából”.

Magyarnak születtünk és erre büszkék vagyunk; arra már nem igazán, hogy kis hazánk munkaképes fiataljai kénytelenek egy idegen országban boldogulni, munkát vállalni és akár családot alapítani, letelepedni. Lehetne azon vitatkozni, hogy ez a könnyebb vagy a nehezebb út, de ez egy másik téma...

Sok horrorsztori olvasható az interneten a külföldi munkavállalással kapcsolatban: vannak, akiket átvernek, vannak, akiket a kinti honfitárs-kolléganők fúrnak ki az állásukból és még sorolhatnám.

Hát, velem az első történt meg: magyarként egy magyar főnök által tapasztaltam meg milyen is külföldön magyarnak lenni. Az egész napos munkát nem említeném, hiszen aki már a századik e-mailt küldi el és nincs eredménye, az ugrik az első konkrét ajánlatra és úgy gondolja, hogy ha másnak nem, hát gyakorlatnak és tapasztalatnak megfelel. Magam is így gondolkodtam, amikor igent mondtam...

Dolgoztam reggel és délelőtt és dolgoztam este, éjjel bezuhantam az ágyba és másnap kezdődött minden elölről. Közben persze érdekes érzéseket tapasztaltam meg, ezt csak az érzi át, aki átélte, hogy milyen hihetetlen tud lenni, hogyha a kemény munkába belefeledkezik, majd egy pillanatra megáll a keze ágynemű áthúzása közben, kinéz az ablakon és minden alkalommal rácsodálkozik, hogy milyen csodaszépek a hegyek és ráeszmél, hogy hoppá hiszen ezt akartam, erre vágytam :)

Aztán egy idő után, amikor a munka már rutin számba megy, akkor az emberben elkezd dolgozni a honvágy. Kezdi értékelni a szép Alföldet, a Túró Rudit és egyéb itthon szinte észrevehetetlen dolgokat - én speciel egész nyáron egy jó kis szalonnasütésre vágytam :) Az „idegen-érzés” nálam akkor csúcsosodott ki, amikor a városkában, ahol dolgoztam fesztivált rendeztek és minden helyi – legyen felnőtt vagy gyerek – felöltötte a csodaszép nemzetiségi ruháját és büszkén masírozott a főutcán, vidáman, gondtalanul. Én meg ott álltam az egyetlen ünneplőnek alig nevezhető ruhámban és totál kilógtam a képből. Míg mindenki ünnepelt, addig én levest mertem és osztogattam az arra tévedőknek, nem buliztam, ekkor is dolgoztam. Már majdnem totálisan elkámpicsorodtam, hogy mit keresek én itt ennyi „idegen” között, amikor a szomszéd asztalnál sütit áruló kedves helyi hölgyek beszédbe elegyedtek velem és amikor megtudták, hogy magyar vagyok, kezdték sorolni a magyarországi élményeiket. Volt aki elszámolt nekem tízig magyarul, mert régen egy évet élt Pesten és igyekezett tanulni magyarul. Volt olyan, aki gyógyvizeinket istenítette. Már ez is nagyon jólesett és egyből nem éreztem magam kirekesztettnek. Persze azért a tőlük ajándékba kapott Bienenstich (mézes sütemény) és Sacher torta is sokat lendített a hangulatomon). Ez volt az első pozitív élményem „kint” és ezek után is számos jóakaróval hozott össze a sors. A hotelban vendégzenélő fiatal fiú is mindig magyarul köszönt, nem volt nagy szókincse: szia, viszlát, köszönöm, szívesen, mesélte az élményeit a kamaszkori balatoni bortúrákról (de mire rájöttem, hogy a „sájőfik” az Siófok) Nos ezek az apró dolgok az otthontól 600 km-re felérnek egy lélekbalzsamozással.

A nagyrészt német hotelvendégek is mindig érdeklődtek, honnan jöttem, van-e családom, mióta vagyok Ausztriában és minden reggel volt egy jó szavuk hozzám. Amikor letelt a hét és elérkezett az idő, hogy hazamenjenek, búcsúzáskor odajöttek hozzám, kezet ráztak, megölelgettek. Ezek megint csak olyan dolgok voltak, amik kárpótoltak mindenért. Egy holland házaspár esténként megmutatta az aznapi túrájuk fotóit és meghívtak egy italra - ha akartam, ha nem. :-) Mindenezek ismeretében a legkiábrándítóbb az volt, hogy ott, abban a hotelban az egyetlen ember, aki kihasználta a magyarságomat és lenézett, az a magyar főnököm volt.

Amikor bajban voltam – milyen a sors – véletlenül egy magyar lányba botlottam, aki fél óra beszélgetés után minden nyelvi segítségét felajánlotta, sőt még a saját házát is szállásnak, bizalma jeléül. Egy másik kint élő magyar ismerősöm idejét nem kímélve kísért minket a saját kocsijával állásinterjúra és ajánlott egy olcsó szállást. Talán nem is kell mondjam egy szintén magyar házaspárnál. :) Az interjú amúgy nem volt sikeres, de a szálláson azóta többször is elidőztünk már, hiszen nagyon olcsó és egy kis „Magyarország” a kizárólag magyar vendégeivel, magyar tévécsatornáival és nem utolsósorban magyar vendégszeretetével. :-) A sors valahogy errefelé egyengette az utamat, magyarokon keresztül, de a munkáimat mindig egyedül intéztem, hiszen nem várható el senkitől sem, hogy helyettünk tapossa ki az utat.

A leendő osztrák főnököm a próbanapomon nagyon kedves volt hozzám, a jövőbeni kollégákkal együtt figyelmesen elbeszélgettek velem ebéd közben, ami nagyon jólesett. Nekem egyelőre még nem nagyon volt negatív élményem az osztrákokkal kapcsolatosan. A hivatalban mindig kedvesen és pontosan fogadtak, az üzletekben sem volt semmi problémám a származásom miatt. Szerintem ebben az is közrejátszhat, hogy egy olyan tartományban történt mindez, ahol kevés náció él együtt és inkább olaszok, szlovének és főleg magyarok jelentik a külföldieket. Csodaszép hegyek, tavak, nyugalom, szívélyesség, rend és tisztaság mindenütt.

Ha majd ott élünk a családommal, akkor lehetséges, hogy érnek még meglepetések és talán negatív dolgok is történnek majd velünk, egyelőre még úgy gondolom, hogy nem leszünk ott annyira egyedül, mint ahogy azt régen elképzeltem, ott lesznek a magyar barátok és idővel majd talán az osztrák barátok is.

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
Online nyelvtanulás a NetNémettel

következő »
Ismét bécsi magyar buli

ausztriai munka állásinterjú Karintia munkakeresés munkatapasztalat nyelvtudás segítség hotel próbamunka

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!