Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Lemaradtam, mint a borravaló...

szerző: |2013. augusztus 26. 17:37:40, Tirol (Ausztria)|módosítva: 2013. augusztus 26. 19:21:44

Lemaradtam, mint a borravaló... Néhány éve engem is Ausztriába sodort az élet, jelenleg is itt a vendéglátásban dolgozom.
Nem titok, a pénz miatt jöttem ki dolgozni, és még jövök is, amíg lehetőségem lesz rá. Ez motivált tehát cikkem megírására, hiszen nem kevés időt töltünk itt el, mi „szezonozók”, nem mindegy milyen hangulatban, milyen szájízzel telik el az a 4-5 hónap.

Előrebocsátanám, hogy előfordulhat, írásommal nem mindenkiben váltok majd ki szimpátiát, lehet nem mindenki ért velem egyet. De nem is feltétlenül ez a cél. Figyelemfelkeltés miatt ragadtam billentyűzetet, hogy elővigyázatosságra intsem a hozzám hasonlóan naív hiszékenyeket.
A szokásostól eltérő módon én nem a szobalányok feladatiról írnék. Egyrészt, mert aki csinálja, tudja, aki meg nem, azt valószínű nem nagyon érdekli.
Egy eléggé meredek, ugyanakkor minket, szobalányokat érintő, kényes kérdést feszegetek, nevesítve a borravaló, a „Trinkgeld” témakörét.
Mikor adnak, kik kapnak, muszáj adni, elvárható vagy csak adható? És legfőképp, hová tűnik el? Mindenki tudja, hogy van, de senki nem beszél róla. Ez kicsit olyan, mint a szúnyogcsípés: bosszantó, morgolódunk miatta, de megvakargatjuk, s ettől kicsit jobb lesz.
De hát a saját érdekünk, hogy ne szurkáljanak minket!

Jelen szezonomat egy kis tiroli falucskában töltöm, egy 4*os hotelben dolgozom szobalányként. Összesen 4 szezont töltöttem már Ausztriában, dolgoztam már Tirol, Steiermark, Vorarlberg, Karintia tartományokban és mindenhol előbb-utóbb szembesülnöm kellett ezzel a problémával. Merthogy probléma, azt senki nem vitathatja, hiszen lássuk be: a tisztességes borravaló igencsak szép kiegészítése lehet a szobalányi alapbérnek. Természetesen azt vallom, hogy a nettó bér is elegendő, főként, ha az otthoni béreket tekintjük, de ami jár, az jár. :-)

A vendégek elsősorban kikapcsolódni, jól érezni magukat jönnek hozzánk és ehhez szinte szervesen hozzátartozik a költekezés, szórakozás. A megannyi program közben persze, kicsit félvállról veszik a szállodai szoba tisztántartását, de hát ez szinte természetes. A hotel csak egy megálló, ahonnan reggel elindulnak, ahová késő délután visszaérkeznek, nem rendrakással szeretnék tölteni azt a néhány napot. Ez érthető is, ők pihenni jöttek és ezzel nincs is semmi baj, hiszen éppen emiatt van ránk, szobalányokra szükség.

Sokan, és ez alatt a vendégek túlnyomó többségét értem, rendkívül hálásak a szoba mindennapos rendbetételéért és ezt szívesen viszonozzák aprópénz, édesség, néhány kedves szó formájában. Ez természetesen nem kötelező, de rendkívül figyelmes gesztus, szívesen fogadjuk. MI, ugyanis a vendég nekünk szánta. A mindennap más formára hajtogatott ágyneműért, a tisztaság friss illatáért, a makulátlan rendért, a reggeli mosolyodért. Hangsúlyozom: nekünk szánta, hiszen a mi munkánk töltötte el megelégedéssel. És semmiképp nem a Hausdame-nak, házmesternek, másik emeleten dolgozó szobalánynak. A pincér megkapta már az előző esti vacsoránál, a házmester a csomagok lepakolásánál, a masszőr a szaunát követő relax után stb.
Akkor miért nem egyértelmű, hogy a távozáskor a szobában hagyott „ötös” azt a dolgozót illeti, aki egész héten át a szoba tisztaságáért felelt.
A vendég kétségtelenül őt jutalmazná e apró figyelmességgel, és minden bizonnyal fel lenne háborodva, ha tudná, a borravaló még csak el sem jutott a címzetthez. Említettem, hogy több szállodában is tapasztaltam már ezt a problémát. De hát ki merne szembeszállni a főnökasszonyával. Hallottam már történeteket arról, hogy a szobalányok összefogva le akarták buktatni a „csalót”, de végül a ”lázítót” bocsátották el. Ennek tükrében meglehet, sokaknak nem is olyan vonzó az a kis apró.

Lemaradtam, mint a borravaló...Megosztom veletek az én egyik személyes tapasztalatomat, ami kicsit talán már vicces is az eltelt idő távlatából:
Egyik előző munkahelyemen ne tudjátok meg, egy-egy Abreise-t micsoda zarándoklat követett. A Hausfrau akkor sietett virágokat öntözni, a házmester épp abban a szobában cserélt izzót, egy másik szobalánynak abból a szobából kellett takaró… Hát gondolhatjátok, hogy mire a szobához értünk kolléganőmmel egy fia vas, annyi sem maradt az elutazó után.
Vagy, amikor a szobába érve azonnal megpillantottam az asztalon hányavetin otthagyott fecnit, rajta: „Köszönet a tiszta szobáért, és a nevem”, valamint a papír tetején egy gemkapcsot!?
De hát ez lopás! Miért kellene ezt hagynunk? Hiszen a vendég ezt a mi munkánk miatt adja. Ez a pénzbeli kifejezése a köszönetnek, sok esetben „elnézést”-féleképp adják, gondolok itt hosszúszőrű kutyára, tolókocsis, pelenkás feleségre, vagy a gyerekek minden áldott nap összekakaózott (és adja isten, hogy csak az legyen!) ágyneműjére. Tisztában vannak vele, hogy ez a szobalánynak minden kétséget kizáróan plusz munkát jelent.
És legtöbbször nem csak a pénzről van szó. Egy kedves „danke schön” sokszor többet ér, vagy egy őszinte kérdés, hogy „nem nehéz ez a munka kedves a családjától távol?”, illetve egy helyes rajz (ami sokszor minket ábrázol törülközőcipelés közben), amit a vendéggyerekek készítettek, mert összefröcskölték a tükröt, kiborították a bort, összetörték a hamutartót, tudomisén.
Ez az „illetéktelennek” semmit nem jelent, a gyerekrajz a kukában végzi, számára értéktelen. De nekünk jelentőséggel bír, mert tudunk hozzá kötni arcot, egy beszélgetést, egy történetet (ő volt a 205-ös, aki mindennap lejárt a fitneszbe).

Én személy szerint jobban örülök, ha személyesen megkeresnek, és úgy adják át, amit nekem szántak. Így lehetőségen van megköszönni, ő biztos lehet benne, hogy a megfelelő emberhez került a borravaló. De sajnos nem mindig van erre mód, a vendég pedig elégedetten távozik, abban a tudatban: kellőképpen jutalmazta a kiszolgálást, pedig ha tudná…

Tudom, hogy sikerült kellőképp felborzolnom a kedélyeket, de mindenki eldöntheti, mennyire volt hasznos számára.
Szívesen olvasnék viszont olyan esetekről, ami a fent leírtakat megcáfolja, bizonyítva azt, hogy vannak még rendes, önzetlen, tisztaszívű kollégák.

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
Magyar rendszámmal Ausztriában

következő »
Családostól Ausztriába?

ausztriai munka fizetés borravaló hotel Tirol köszönet munkatapasztalat vendég becsület önzetlenség

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!