Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Kincsemberek – avagy az angyalok köztünk élnek <3

szerző: |2013. augusztus 14. 10:44:30, Landskron (Ausztria)|módosítva: 2013. augusztus 14. 15:05:02

Köszönjük! Ahogy ezeket a sorokat fogalmazom, úton vagyok Ausztria felé a férjemmel. Hat idekint töltött évem alatt sosem fordult elő, hogy szezon közben hazamehettem volna, sajnos ezúttal sem önszántunkból kértünk két szabadnapot. Olyasmivel kellett szembesülnünk, ami először sokkolt mindkettőnket. Aztán a kezdeti ijedtség után azon kezdtük törni a fejünket, hogyan tudnánk a történteket konstruktív módon kezelni. A probléma helyett a megoldás lehetőségeire koncentrálni. És akkor elkezdtek megtalálni minket az apró csodák, egyik a másik után.

Így történhetett meg, hogy az első otthonról érkező, tájékoztató telefonhívástól számított tíz órán belül készen állt a terv arra, hogy a nyár kellős közepén, egy pörgős strandétteremben, hogyan old meg a csapat két napot nélkülünk. Fel sem merült a kérdés, hogy hazamenjünk-e egyáltalán, a főnökasszony volt, aki mindent elkövetett, hogy másik nyolc ember munkabeosztását módosítva és összehangolva segítsen minket abban, hogy mindenképpen el tudjunk utazni.

És akadt számtalan ismeretlen ember, aki egy fórumbejegyzésre reagálva sietett tanácsot adni ötletekkel, tapasztalatokkal, hasznos apróságokkal. Olyanokkal, melyek az adott pillanatban éppen elég kapaszkodót adnak ahhoz, hogy az ember úgy érezhesse: ha nagyon kicsivel is, de megint előbbre jutott. Azon kívül meg kell említenem a számtalan barátot, rokont, közelebbi és távolabbi ismerősöket, akik nem sopánkodtak, mint a nagy átlag, ha valaki bajba kerül, hanem azon fáradoztak, hogy lehetőségeik szerint könnyítsenek a gondjainkon. Egy szavunkba került és segített, aki csak tudott – legyen szó harminc éves barátságról vagy mindössze néhány internetes levélváltás kapcsán nemrégiben kialakult ismeretségről.

Mert amikor valaki annyit ír, hogy sokat gondol rád és elmond egy imát, hogy minden a lehető legjobban alakuljon, az pont olyan jólesik adott pillanatban, mint amikor egy gyógyulást segítő készítményt ajánlj a figyelmedbe valaki. Mikor a számtalan helyről érkező apró, de szívből jövő jókívánság összeadódik és pozitív energiákat szabadít fel és állít munkába annak érdekében, hogy a körülmények folyamatosan kedvezően alakuljanak. Ilyenkor csak annyit tehetsz, hogy azt mondod: az élet igenis szép, az emberek jók, és aki mást állít az sajnos egyszerűen magából indul ki... A napos oldalon ugyanis mindig van hely, egyszerűen csak el kell döntened, hogy oda akarsz tartozni! ;)

Mert például mikor egy pénzügyileg korántsem kimagasló lehetőségekkel rendelkező kórház intenzív osztályának dolgozói maximum némi édességet fogadnak el szabadkozva, akkor én személy szerint úgy érzem, hogy nem feltétlenül kell elmenekülni ebből az országból. Inkább a hasonló mentalitású embereket összegyűjtve azon munkálkodni, hogy mihamarabb javulhasson a helyzet. Mert meggyőződésem, hogy teljességgel mindegy, éppen melyik oldal van „zsebtömő-pozícióban”, a lényeg a kisemberek hozzáállása: az a sok csepp a tengerben, ami összeadódva hegyeket tud megmozgatni. A kincsemberek jóságába vetett hit, s hogy sose mondd azt: miért is tenném meg ezt vagy azt az apróságot, ugyan mit segíthetek vele? Fogalmad sem lehet egy mosoly, egy ölelés, egy jó szó micsoda pozitív lavinát indíthat el. Aminek hatására megint csak eltűnik pár megfáradt arcról a keserű kifejezés, visszatér a bizalom és az emberek jóságába vetett hit. S ha jó irányba megváltozik valaki, annak megváltozik a világa is hamarosan. S akik ezt látják, szintén esélyt kapnak a változásra. Így haladhatunk előre eleinte milliméterenként araszolva, de biztosan tudom, hogy a civilizációnkat nem feltétlenül mindig a parádés, csillogó, petárdapukkantós dolgok viszik előre. Sokkal inkább a háttérben munkálkodó „gyalogság”, amely nap mint nap teszi a dolgát, mert tudja, ez az egyetlen lehetőség, hogy bármi is változzon. Köszönjük!Ezzel csak azt akarom mondani, ha te magad teszel érte, nap mint nap – mindegy, milyen apróságot, csak jó legyen –, ez változtatja jobbá, szebbé a világot, semmi más!

Mai rendhagyó blogbejegyzésemmel (melynek mindössze annyi köze van az ausztriai munkavállaláshoz, hogy mesélőként kivettem a részem belőle), azoknak a kincsembereknek – legyen az rokon, barát, ismerős vagy vadidegen – szeretnék köszönetet mondani, akik nem egészen egy hete velünk vannak lélekben. Akik folyamatosan biztosítanak a támogatásukról, akik türelmetlenül várják tőlünk a jó híreket minden pozitív változásról, s akiket az elmúlt két napban nem volt időnk és energiánk megfelelően informálni arról, hogyan változik a helyzet lassan, de biztosan a lehető legjobb irányba. S persze, hogy milyen nagy-nagy segítség és kimondhatatlanul jó érzés volt őket magunk mellett tudni az elmúlt nehéz órákban.

Köszönjük, hogy vagytok nekünk, maradjatok meg mindig ilyennek! <3

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

« előző
A vendégek tíz pontja

következő »
Magyar rendszámmal Ausztriában

hála kincsemberek köszönet segítség szeretet önzetlenség

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!