Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Első tiroli nyaram (2009), 4. rész

szerző: |2013. június 12. 21:29:31, Landskron (Ausztria)

Heidi Egy év múlva, új nyárral, új műszakot nyertem magamnak, előző kolléganőm ugyanis (aki korábban a délutáni időszakot magáénak tudhatta) kevéssé munkaorientált, sokkal szívesebben lógott immár munka helyett az új, nős, kétgyerekes palijával. Tehát ebben a szezonban (2010) délután háromkor kezdtem, és nagyjából zárásig voltam jelen folyamatosan az egységben.

A helyzet amúgy keveset változott egy év alatt. A vendégek ugyanazok voltak, ahogy a szövegeik és poénjaik is, de legalább már úgy tudtam velük kommunikálni, hogy lényegében oda sem kellett figyelnem.

Guszti, a fanyűvő manó és félállású sörcsap-fixírozó titokban még mindig az ex-kolléganőm után epekedett, mely érzelmet úgy igyekezett elnyomni magában, hogy felfedezte magának az új magyar leányzót. Ebből az irányból legalább olyan kevés pozitív visszajelzés érkezett a részére, mint vágyának megelőző tárgyától, de legalább nem érte túl sok új inger szegény ördögöt. Amúgy továbbra is meggyőződésem volt, hogy a helyiek többségéhez hasonlóan teljességgel ártalmatlan, egyszerűen szeretne kicsit beszélgetni az emberrel, örül neki, ha nem a gyakran morcos pultos csapolja a sörét, hanem egy mosolygós magyar lány. Ha pedig elég talpraesett valaki (jelen helyzetben a mosolygós magyar lány), itt meg is tudja húzni a határt, méghozzá egy hatvanas ecsetnek megfelelő filctoll vastagságával.

Józsi továbbra is „whatsgetup”, néha „aberhallo” volt és amúgy ő mosogatott a nyáron. Tulajdonképpen nem sokba volt a cégnek, merthogy a napi sörfogyasztása nagyjából überelte a havi bérét. Gyanítottam már kezdettől, hogy nála annyi lesz a fizetés átvétele, hogy eltávolítják a pult oszlopáról az odatűzött cetlit, amin a tartozását szoktuk regisztrálni. Megkapja a kettétépett papirost, s aztán kezdődik minden elölről.

HansA legnagyobb változás az előző évhez képest az volt, hogy mormotapáromat utolérte az egyik leggyakoribb civilizációs „betegségként” számon tartott szomorú esemény... elváltak ugyanis. Az okot nem sikerült kiderítenem, mindketten makacsul hallgattak, de legalább nem mocskolták a másikat, és ezért büszke voltam rájuk! :) Csóri Hans le kellett költözzön a lépcsőfordulóba, Heidi pedig bekerült a folyosó közepére, ahol eleinte – mikor este közlekedtem – világítás nélkül rendszeresen sikerült nekimennem az asztalának, aztán megszoktam egy idő után, de addigra már kék-zöld volt az egész lábszáram.

Majd mire ezt az akadályt már csont nélkül sikerült kerülnöm, kedves szomszédom felvette azt a számomra mindvégig érthetetlen szokást, melynek alapja, hogy a laptopját a lépcső tetején hagyva töltötte. De úgy ám, hogy lekapcsolta a világítást és otthagyta az eszközt egész éjszakára. Még egyszer mondom, nem mondjuk a lépcső mellett, ahol nem lett volna útban, hanem egész pontosan azon a helyen, ahova az emeletre érve először teszi az ember a lábát. Biztosítva volt tehát továbbra is a nyaktörési lehetőség a szobám esti megközelítésekor, halleluja!

Nos, azt hiszem, minden fontos tudnivalót megosztottam veletek első nyári állomáshelyemről „a világ végén”, ahogy a volt gerlosi cseh főszakácsom hívta a munkahelyemet. :) Koordinátáihoz képest azért mindig meglepően sokan odataláltak, s gyanítom, nincs ez másként azóta sem. Feriék gondolom azóta is magyar lányokat boldogítanak. Tavaly nyár előtt felhívtak, hogy nem mennék-e vissza, de Petimnek nem tudtak volna munkát adni, ezért – amúgy nem éppen fájó szívvel – elutasítottam a felkérést. Mikor az Achensee-nél dolgoztunk, egyik szabadnapunkon még be akartunk ugrani egy jó ebédre, de mikor megtudtam, hogy kedvenc Lisim már nem dolgozik ott, meggondoltuk magunkat s inkább Ali, a zell am zilleri kebabos török felé vettük az irányt. Ali amúgy egy külön történet, de róla majd később, majd egyszer... :)

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

A fenti íráshoz kapcsolódó blogbejegyzés:

- Első tiroli nyaram (2009), 1. rész
- Első tiroli nyaram (2009), 2. rész
- Első tiroli nyaram (2009), 3. rész

« előző
Első tiroli nyaram (2009), 3. rész

következő »
Felhők között – Gerlitzen Alpenstrasse (1911 m)

ausztriai munka nyár Mayrhofen vendég Tirol személyzeti szállás Zillertal

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!