Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Első tiroli nyaram (2009), 2. rész

szerző: |2013. május 29. 18:04:00, Balatonalmádi

különösen ittas személyek részére javasolt jármű :) Ahogy telt-múlt az idő, továbbra is remekül éreztem magamat, a munkaadóimra egy szavam nem lehetett. Igaz, hogy egymást folyamatosan nyírták a családtagok, de engem szerencsére kihagytak a szappanoperából, velem mindenki kedves és normális volt. Július elsején reggel, ahogy beértem, még megkávézni sem volt időm, már érkezett a főnök a fizetésemmel. Hát kívánhat ennél többet az ember lánya? :)

Ami a helyieket illeti: egyszerűen fenomenálisak. Minden este másik issza magát kottarészegre, és tuti, hogy olyankor megtalál engem. Sebaj, legalább nem jelent túl radikális változást az otthoni esti melókhoz képest. :) Persze ilyenkor már kevéssé vannak csevegőképes állapotukban, de azért még próbálkoznak, hátha nem szavakat össze a keverik. Pedig de. :) Méghozzá nem is kis mértékben. Szerencsére erre maguk is hamar ráébrednek, s olyankor marad a bambán maguk elé bámulás, míg én a konyhában szép nyugiban megvacsizom, néha kinézve a pultba, hogy kell-e valakinek sört csapolni vagy pálinkát tölteni. Mert első a vendég. Ha mégoly pityókás is. :)

Egyik hazaküldött beszámolómra reagálva kérdezte valamelyik ismerősöm, hogy vajon hány lakosa van a településnek? Terveztem, hogy majd következő héten összeírom a törzsvendégeinket, azt megszorozzuk néggyel, és megkapjuk a népesség számát. :) végül is, ha úgy veszem, hogy átlagban minden aktív sörfogyasztó férfira jut egy feleség és két gyerek, akkor nagyot nem tévedhetek, ugyebár. Vicces, vagy siralmas, de tényleg ez a helyzet. Aztán elmaradt a rendhagyó népszámlálás, úgyhogy azóta sem tudok pontos adatokkal szolgálni, de az illető sem forszírozta nagyon a kérdést, tehát ennyiben maradt a dolog.

Amúgy félreértés ne essen, tökre bírtam őket, persze volt egy-két sült paraszt, de azokkal igyekeztem nem foglalkozni. A többieket jó fejeknek tartottam, és néha kimondottan jól szórakoztam ám rajtuk. Néha még velük is egy-két ital erejéig, ha már úgyis szolgálatban kellett lennem jóféle tiroli jódlit hallgatva, miért ne telhetne jókedvűen az este? Persze, azért nem csináltam rendszert belőle, némelyikükkel így is néha majdnem elszaladt a ló.a tett színhelyeVoltak kimondott kedvenceim is, előfordult például, hogy egyikük megjelent délelőtt tízkor, mikor dolgozni mentem, megivott két kávét, majd nekiállt sörözni a főnökkel. Egyet a főnök fizetett, egyet ő. Ez ment kb. délig. Akkor a főnök angolosan távozott, az illető maradt, de ebéd helyett folytatta az sörözést, majd mikor fél hatkor visszaértem zimmerstundéról, még mindig ott ült, ahol előtte három órával hagytam. Aztán egyszer csak ő is angolosan távozott. Ez még a szerencsésebb eset. Ja, ez például Feri volt, az egyik legjobb fej ürge, mellesleg szomszédunk és egyben a főnök nagy haverja. Csíptem, mert neki volt stílusa. Nekem meg egy óriási problémám őszerinte – komoly járás-hibával rendelkezem. Mármint, hogy nem vele jártam ugyebár. :D Ő egyébként menthetetlenül rá van kattanva a magyar pincérlányokra, állítólag a két elődömet is mindenáron fel akarta szedni annak idején, és gondolom, az utódaimat is azóta, merthogy kutyából nem lesz szalonna. :D

Józsi már nem volt ilyen egyszerű fazon, alapban nem állt sorba szegényem kétszer ott, ahol az észt osztották, és azóta már többször elitta azt is, ami az elkövetkező négy életére járt volna neki. Amikor pedig nekiáll piálni... egy idő után az „aber hallo” és a „whats get up” az a két nem túl összetettnek minősülő mondat, ami rendszeres időközönként elhagyja a száját. Viszont barátságos és segítőkész, csak arra kell vigyázni, hogy mikor megkérem, hozzon föl mondjuk két rekesz bort a pincéből, akkor előtte nem árt utánaszámolnom, hány sört is adtam neki az elmúlt pár órában. Máskülönben könnyen járhatok úgy esetleg, hogy a hamarosan hallható nagy csörömpölésre leszaladva a lépcsőfordulóban kell őt összetakarítanom a szállítmánnyal egyetemben.

Jancsi rá van kattanva a műszaki cuccokra, bár ki nem néznéd belőle, hogy akár egy kenyérpirítót is képes lenne üzemeltetni. Na sebaj, vele mindig arról kell beszélgetnem, milyen márkájú a laptopom, valamint, hogy szerintem is a Nokia-e a legjobb telefon, stb. Majd mikor a bevedelt sör és a mellé kísérőként hörpintett Fernet (sztem inkább förnet) elér benne egy adott szintet, úgy érzi, márpedig ő ezen állapotában nem képes megtenni az alagsori mosdóig vezető alig 20 db lépcsőfokot. Muszáj viszont valamilyen formában könnyítenie magán, s ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy barátunk úgy dönt, a mező közepére dob egy sárgát. Én pedig, aki gyanútlanul telefonálok kint az egység előtt, az hiszem, hogy a bősz csobogás a telefonomból érkezik, holott dehogy, csak Jani gondolt egyet, s locsolkodik nagy lelkesen tőlem kb. 4,5 méterre. Nyugi, ez egy másik mező, mint ahol az előző részben említett kedvenc asztalaim sorakoznak. :)ezt látni az AhornrólJancsi2 (itt ugyanis ez az egyik leggyakoribb név) egyik alkalommal kisebb-nagyobb megszakításokkal körülbelül egy órán keresztül győzködött, hogy fel kell vele mennem az Ahornra. A kirándulás célját bár nem nevezte nevén, de az invitálás eléggé félre nem érhető volt. Nem és nem akarta megérteni, hogy ugyan miért is nem vagyok elég lelkes. Mert neki persze az egyszerű, „nem akarok menni”, meglehetősen kevés indok. Ha figyelmen kívül hagyjuk a körülbelül 25 év korkülönbséget, ami bár nem egészen látszott, mégis masszívan figyelt kettőnk között, és eltekintünk a meghívás egyértelmű voltától, akkor is fenntartanám magamnak a jogot, hogy eldöntsem, kivel és hol töltöm kevéske szabadidőmet, s ezt még megindokolnom se legyen muszáj. Hozzátenném amúgy, hogy az Ahorn egy majd’ 2000 m-es csúcs itt, nálunk, hajmeresztő szerpentinen át megközelíthető, és a szíves invitálás azt követően állt pályára az illető részéről, miután a nyolcadik korsó sört lecsapoltam neki. Ugye nem tévedek, ez barátok közt is négy litert jelent? És utána még üljek be mellé az autóba...

Valter még a legaranyosabb mindegyik közül, és nem csak azért, mert állandóan itatni akar (de olyan szinten, hogy mikor bejön, nekem előbb rendel italt, mint magának :D), hanem, mert lehet vele pár értelmes szót váltani, és ő legalább beismeri, hogy igazándiból az összes helybéli hangyás valamilyen szinten, őt magát is beleértve. Ők itt úgy fogalmaznak: „jede hat ein Vogel” – mindenkinek van valami madara. :) A végén tiszta zoológus lesz itt belőlem – tehéncsorda, kitömött mormoták, madár hegyek, na meg a legyek. :) Kínrímek néhanapján, Szilvi barátnőm kedvéért elhelyezve. :)

Egyet meg kell hagyni, azért érdemes mindenkit ismerni és jóban lenni velük, ugyanis még nem fordult elő, hogy amikor a városba mentem, a kétszer 20 perces utat végig meg kellett volna tennem gyalog. A nagy számok törvénye alapján, tuti hogy legalább egy ismerőssel mindig összetalálkozol útközben. Nincs olyan, hogy ne venne föl valaki vagy a városba menet, vagy hazafelé, tekintettel arra, hogy ők még szinte a WC-re is kocsival mennek. Azok is, akiknek éppen elvették a jogsiját ittas vezetés miatt. :)hegyi út kezdőknekÉs most vissza a munkához. Imádok például szabadnap után bemenni dolgozni. Az, hogy rajtam kívül senki nem képes még a székeket sem megigazítani a teraszon, olyan apróság, amin fenn sem akadok már. Na de, hogy mikor nem vagyok bent, nem bírják este kitakarítani a kávégépet… Mint az én példám is jól mutatja, nem kell hozzá diploma, mégis úgy tűnik, senki nem tartja magát elég magasan kvalifikáltnak ahhoz, hogy belepottyantsa a gépbe a tisztító tablettát, és megnyomjon két gombot az amúgy fullautomata masinán.

Máskor a só-bors tartókat hagyták kint a teraszon éjszakára, amiket két nappal korábban raktam rendbe. Majd Evi közölte VELEM, hogy az összes nedves lett, mert nem szabad ám kint hagyni éjszakára – mondja nekem, aki ott sem voltam aznap –, úgyhogy mindet ki kell borítanom, kimosni, megszárítani és újratölteni. Mintha magamtól nem jöttem volna rá amúgy is. A borstartót amúgy nem is mossa el rendesen a mosogatógép, ujjal kellett végigkurkásznom az összeset, még szerencse, hogy a körmöm hegye leért az üvegcsék aljára. De a pohármosónak még estére is olyan bukéja volt, hogy ki se kellett nyitnom az ajtaját, ha csak elmentem a gép előtt, már tüsszögtem egy tízes sorozatot.

Tekintettel a nem kis létszámú szárnyas kolóniára, a főnökség beszerzett egy elektromos légyölőt. Egyik este épp sorozatgrillezésre volt állítva, mikor az egyik svájci vendégünk közölte, hogy ez náluk be van tiltva, ellentétben az őskőkorból származó „fliegenroller”-rel, ami haj de milyen barátságos irtási módszer. Ilyen „díszitette” az én szobámat is, egy közvetlenül az ágyam felett lógott, hogy legalább a legpofátlanabbja, amely békés álmomat megzavarni szándékozott, tuti fennakadjon rajta. Nem volt épp a legesztétikusabb látvány a tetemekkel díszített ragasztócsík, de legalább szép narancssárga virágmintásat sikerült belőle vásárolnom, ami sokat dobott a hely hangulatán. :)az én hangulatos kis erkélyemTetszett vagy sem, nem élhettem nélküle, ugyanis minden egyes szellőztetéssel (ami nélkül szintén nem élhettem) – mit szellőztetéssel, az erkélyajtó résnyire való megnyitásával 100 számra özönlötték el a szobámat a kis rohadékok. Nagyjából azt hiszem 784 darabbal több fordult elő kicsiny hajlékomban belőlük, mint amennyire szükségem lett volna. De legalább az ottani tartózkodásom alatt új értelmet nyertek számomra az olyan mondások, mint:

- Hullanak, mint a legyek.
- Szemtelen, mint a piaci légy.
- Ragad rá, mint légy a légypapírra.
- Boldog, mint a tejbeesett légy.
- Bekapta a legyet.

Hát, ez utóbbit ugyebár átvitt értelemben szoktuk használni, de velem sajnos szó szerint előfordult néha. Na meg, hogy arra ébredtem éjszaka, hogy a rohadék belerepült az orromba. Pedig már párnával a fejemen aludtam, paplan alatt, egészen kis lélegzőcsíkot hagyva csak, de hogy, hogy nem, ezek mindig betaláltak...nyúl kollégaAz éttermet ékesítő szerkezethez még csak annyit: számomra logikusnak tűnik, ha nem akarom, hogy egy adott hely tele legyen legyekkel, akkor az ajtó fölé rögzítem a távoltartó szerkezetet. Nem így nálunk, ahol is a pultot dísziti és másra nem igazán alkalmas, minthogy naponta kb. harmincszor kapok tőle szívinfarktust, csoda, hogy még nem dobtam el egyszer se mindent a kezemből, mikor épp kapásidőben értem mellé, fullra pakolt mancsokkal.

Ja és ha már ismét állatok, az előzőleg említett túranyuszik napról-napra vagányabbak lettek. Haláliak. Többször úgy magyaráztam el valakinek, hogy leli meg a munkahelyemet, hogy „ott kell befordulnod a nagy parkolóba, ahol nyulakat látsz szanaszét spacírolni úton-útfélen”. Nem volt, aki ne talált volna oda hozzám ezen eligazítás alapján. Folyton-folyvást meglógtak a kis placcukról, aztán vagy visszataláltak, vagy nem. Ha nem, sebaj, vett a főnök másikat. Valaki meg lehet nyúlpaprikást vacsorázott aznap este. Személyes kedvencem egy kis fekete volt, igen viccesen nézett ki, olyan volt a kis bundája, mintha beledugta volna a nóziját a „kettőhúszba” és megcsapta volna az áram. Őt sajnos nem tudtam lefotózni, de egy későbbi kollágáját sikerült lencsevégre kapnom.

Foly. köv. :)

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

A fenti íráshoz kapcsolódó blogbejegyzés:

- Első tiroli nyaram (2009), 1. rész
- Első tiroli nyaram (2009), 3. rész
- Első tiroli nyaram (2009), 4. rész

« előző
Első tiroli nyaram (2009), 1. rész

következő »
Indulunk!

ausztriai munka Mayrhofen fizetés vendég július kirándulás étterem Tirol személyzeti szállás Zillertal

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!