Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Családostól Ausztriába?

szerző: |2013. szeptember 2. 11:35:06, Karintia (Ausztria)|módosítva: 2014. június 20. 13:06:15

Családostól Ausztriába? (a kép illusztriáció) B(l)ogi kedves invitálásának eleget téve megosztom én is a nagyvilággal a történetemet, ill. a történetünket! Azért így többesszámban, mert életem párjával édes kettesben volt szerencsénk tapasztalatot szerezni egy osztrák szállodában :) Felesleges lenne az okokat leírni, hogy miért is döntöttünk a külföldi munkavállalás mellett, hisz majdnem mindig hasonlókat olvashatunk: pénz, jövőkép, stabil életszínvonal stb. Az út viszont, ahogy ezt elérjük, minden esetben más és más.

Kis fejecskémben már két éve érett az ötlet (na ja, sokat néztem a Hegyi doktor sorozatot mondták abban az időben egyesek :P ), de igaz, ami igaz, első ízben ez inspirált: nagyon megfogott a táj sokszínűsége, a csodás hegyek, a nyugodt életforma. Párom akkor még csak nevetett a dolgon, neki megfelelt a munkahelye, mondhatnám hivatása, mert bár anyagilag nem volt megbecsülve sohasem, de azért egymás közt szólva az életmentés nap mint nap (16 éven át), erős érzelmi kötődést alakít ki az ember fiában.

Kellett egy év, hogy ő is belássa, így már nem mehet tovább... Nem bíztunk semmit a bizonytalanra és több szinten készültünk:

lányunkat angolról átkértük az iskolába németre, fiunk az első osztályt német nemzetiségi osztályban kezdte
párom némettanárhoz járt magánórákra, én pedig az áldásos internetnek köszönhetően magamtól kezdtem a nyelvet tanulni (bár eddig csak franciát tanultam), de bátran elmondhatom, hogy akinek egy kis érzéke van, az elég erős alapot tud magának kifejleszteni (ha akarja és van hozzá érdeklődése, kitartása)
akciós utazási ajánlat útján kijutottunk Stájerországba pár napra a gyerekekkel, ahol saját szemünkkel is megcsodálhattuk az erdőket, a falvak tisztaságát, a harapnivaló levegőt és hogy milyen szép dialektussal beszélnek arrafelé (egy szót sem értettünk, de nagyon kedvesek voltak az emberek)
idén januárban összeállítottuk az álláskeresési mappánkat, hasznos bizonyítványainkat szakfordítóval lefordíttattuk, elkezdtük böngészi az álláshirdetéseket és küldözgettük serényen az önéletrajzokat, egyelőre csak a páromnak, éves munkákra
eközben több, az osztrák álláskereséssel ill. élettel kapcsolatos fórumon voltam jelen, szinte minden érdekelt, ami a témával kapcsolatos, mit lehet és mit nem, mik a jogaink és mik a kötelezettségeink

Jó munkához idő kell – tartja a mondás, de hiába a sok-sok e-mail, néha jött a szokásos elutasító szöveg kedves jókívánsággal a jövőnket illetően, de nem jutottunk tovább. Ráadásul hiábavalónak bizonyult a sok nyelvóra páromnak, valahogy mégsem ment neki a telefonos állásinterjú, így gondoltam egy merészet és megcéloztam magamnak a hotelmunkákat erre a nyárra. Kb. egy-két hónap keresgélés és e-mail küldözgetés után kaptam egy érdekes e-mailt, miszerint érdekesnek talált egy magyar hotel magyar főnöksége (ez későbbiekben fontos momentum lesz) és egy telefonos csevej után személyesen is találkoztunk. Eredményes volt, olyannyira, hogy még a páromnak is ajánlott munkát, így ketten vághattunk bele a nagy kalandba (ami így utólag visszanézve tényleg azzá vált).

Én kiléptem a munkahelyemről, párom pedig fizetés nélküli szabadságra ment (azért mi sem rúgtunk fel azonnal mindent) és elkezdtünk lázasan intézkedni, mert a két gyereknek még két hét volt hátra az iskolából, kertes kis családi házunknál kutya-macska- tengerimalac... ki eteti – itatja őket stb. Nem kívánom senkinek: családtagok sértődtek meg, nyaralások úsztak el, mi sírdogáltunk, gyerekek sírdogáltak, anyukám sírdogált. Sokan próbáltak lebeszélni, többen irigykedtek, egyesek pedig egyszerűen felelőtlennek tituláltak bennünket és voltak, akik tényleg becsülték a bátorságunkat, az álmainkat. Sokszor feltettük magunknak a kérdést, hogy megéri-e a biztos keveset a bizonytalanért feladni. Nem volt egyszerű, de sikerült megoldani, hogy mikor-ki-hová, mindenkinek külön menetrend, csak ki ne maradjon semmi:) Hálás vagyok a családomnak, gyerekeim tanárainak mert támogattak hiszen nem könnyű két gyereket itthon hagyni egész nyárra, még az imádott nagyszülőknél sem. :(

Hát, így indultunk el, az öreg autónk tele csomagokkal, a lelkünk tele kétségekkel, hol bizakodtunk, hol örültünk, hol izgultunk, de végül is elindultunk, belevágtunk és hosszú-hosszú utazás után hegyre föl és hegyről le, eljutottunk a célhoz.

Hotelmunkás életünk napirendjéről, a jókról és a rosszakról, majd legközelebb.

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

A fenti íráshoz kapcsolódó blogbejegyzés:

- Családostól Ausztriába, 2. rész - 5 hónappal később

« előző
Lemaradtam, mint a borravaló...

következő »
Bécsi magyar buli

ausztriai munka nyelvtudás Ausztria Karintia munkakeresés munkatapasztalat hotel szakképesítés család

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!