Regisztráció|Bejelentkezés|Elfelejtett jelszó

Családostól Ausztriába, 2. rész - 5 hónappal később

szerző: |2014. június 20. 12:50:05, Karintia (Ausztria)|módosítva: 2014. június 20. 13:06:53

családostól Ausztriába 2. rész - 5 hónappal később (a kép illusztriáció) B(l)ogi barátnőm újabb helyzetjelentést kért az itteni életünk apró-cseprő örömeiről és gondjairól, hátha tudok hasznos infókkal szolgálni az érdeklődőknek.

Hol is kezdjem? A kezdeti stabilitás után hullámvasútra kerültünk - egyszer fent, egyszer lent. A téli szezon extrém korai lezárása miatt kissé megfeneklettünk anyagilag, de nagy szerencsénkre páromnak sikerült megtalálnia azt a munkát, amiről csak álmodhattunk: egy közeli egészségügyi intézményben lett betegszállító és ápoló, egyelőre nem túl sok német tudással. Hogy miért is vették fel mégis? A főnöknő a szakmai tapasztalatot helyezte előtérbe: majd' két évtizedig dolgozott ugyanis Magyarországon mentőautó-vezetőként és ápolóként. Még mielőtt megkövezne bárki is, nagyon erősen kiemelem, hogy tanulja a nyelvet mióta itt élünk és azzal a feltétellel vették fel, hogy 3 hónap alatt felfejleszti a tudását és erről hoz is igazolást. Tehát most ezerrel belevetette magát a nyelvtanulásba. Egyrészt jár egy az AK (Arbeiterkammer) által indított integrációs nyelvkurzusra, ami heti egyszer két óra. 9 alkalomról van szó és mivel csak öten vannak a csoportban így 125 euro a tanfolyam díja. Minél többen járnak egy tanfolyamra, annál olcsóbb, bár a magántanárokhoz képest még így is jó áron van - egy helyi kis nyelviskolában 1 óráért kértek 29 eurot, amit én kissé drágállottam. Érdekes, mert az AK-s nyelvtanárnő egy csupán 7(!) éve itt élő lengyel nő, aki irtó fura akcentussal beszél, de ő legalább ismeri a nyelvtanulási problémákat. :) Előre kell helyet foglalni ezekre a tanfolyamokra az interneten és a helyi Volkshochschule-k szervezik.

Tehát egyszer a fent említett képzés, illetve a pihenőidejében – naponta 2-3 órát - egy tapasztalt magyar származú németnyelv tanárnőtől tanul Skype-on keresztül, illetve a lányunk régi tanárától szintén neten keresztül heti 1-2 alkalommal. Továbbá egyik újdonsült kolléganőjével barter üzlet keretében szombat délutánonként 2 órát beszélgetünk, gyakorlunk - mi tanulunk németül, ő tanul tőlünk magyarul és közben barátkozunk. :)

Nyugodtan mondhatom, hogy óriási mázli volt ez a munkahely páromnak, össze sem lehet hasonlítani az egészségügy állapotát itt és Magyarországon. Itt minden korszerű és praktikus, a munka nyugodt, a kolléganői kedvesek és segítőkészek, hamar befogadták a közösségbe. Ha már itt tartunk, én úgy látom, hogy az itteni közösségben az embert a hozzátartozóival együtt csekkolják le, fontosnak tartották, hogy megismerjenek engem és a gyerekeket is, olyan ez mint valami nagy család, a munkán kívül is tartják a kapcsolatot, mindig mindent megbeszélnek és ez nagyon tetszik.

Gyerekeink is beilleszkedtek már az iskoláikban, a nyelv is jól megy nekik, szinte mindent megértenek. A legutóbbi fogadóórákon csak jókat tudtak a tanárok mondani róluk, igyekeznek és magukat adják. Egy másik posztban ezt kifejtem majd bővebben is, mert nagyon sok különbséget véltem felfedezni az itteni és az otthoni oktatás között.

Szerény személyem egyelőre az AMS regisztráció (Munkaügyi Hivatal) alatti munkanélkülit kénytelen igénybe venni, ami azért nem is olyan rossz pénz havi szinten. Persze nem életcél, hogy ez így is maradjon, tehát ezerrel keresgélem a megfelelő állást. Ezen a környéken nagyon nehéz éves alkalmazásban elhelyezkedni, főleg szezonális hotelmunkák vannak, de időnként akad egy-egy kivétel, ahol folyamatosan tudják foglalkoztatni az embert. Ezzel kapcsolatosan nem tudnék általános tanácsot adni, hogy mit és hogyan kell csinálni, hogy az ember elcsípjen egy jó állást - egyszerűen jelentkezni kell minden hirdetésre, keresni a lehetőséget és jókor kell lenni jó helyen, mert a szerencse is szükséges mindehhez.

Legutóbbi írásom óta elintéztük az Anmeldebescheinigung-ot, amit minden itt élőnek ki kell kérni a Bezirkhauptmannschaft-tól, aki 3 hónapnál tovább tervezi idekint az életet. Eddig minden ismerősömtől mást-mást kértek itt, tőlünk az utolsó két havi fizetési papírt (Lohnzettel), személyi igazolványokat (vagy útleveket), illetve az E-Cardjainkat. Gyerekeknek még vittem az itteni iskolából az iskolalátogatási igazolásokat, páromtól - mivel még csak két hete kezdett dolgozni - a munkaszerződését kérték még. Ez itt személyenként 15 Euróba kerül, úgy hallottam, hogy ez is tartományonként változó, de ebben nem vagyok biztos. Ezért cserébe kapunk egy A4-es kemény papírt, de lehet kérni fényképes kártya igazolványt is hozzá, mi még nem kértük, úgyhogy nem tudom, hogy ez plusz pénz-e?

családostól Ausztriába 2. rész - 5 hónappal későbbSzállás ügyében most már a második helyen vagyunk, ami még mindig nem saját albérlet, csak egy gasthof szobája (egy szoba, meg egy kis konyha), nem olcsó, de itt nem kértek 2000-3000 euro kauciót. A legtöbb normális albérletnél kérnek kauciót, ami változó, általában az albérlet 3 havi dija, önkormányzati lakásoknál ez a már említett összegig is felmehet, viszont ez utóbbit itt lehetséges havi 100 eurós részletben is kifizetni az önkormányzatnak. Szeptemberre már szeretnénk, ha a gyerekekkel saját, 2-3 szobás albérletben laknánk, lehetne egy kis háziállatunk is, ez már nagyon hiányzik.

Megint csak azt tapasztalom, hogy a SORS sok akadályt gördít elénk (is), de mindig ad mellé egy-egy új ismeretséget, ami ill. aki előrevisz. Így találtam egy barátnőt is, akivel sokat beszélgetünk, közel lakik hozzánk és ha van időnk, találkozunk, tapasztalatokat cserélünk. Összességében elmondhatom, hogy haladunk az úton, ami néha rögös, néha lejtős, néha emelkedős, de nem fordulunk hátra és igyekszünk hinni és bízni az álmainkban. Nem tervezünk elmenni a környékről, hiszen csodás helyen vagyunk, kissé fura, hogy itt mindenki mindent tud a másikról, figyelik az itteni külföldieket és ha minden rendben velük, akkor lassan befogadják őket. Persze volt negatív érzésem is egy-egy ittenivel kapcsolatosan, de néha ez inkább paranoia. A rosszkedv és a barátságtalanság nem mindig a személyünknek szól, mindenkinek lehet rossz napja még itt is, ahol az emberek zöme mindennap boldog mosollyal az arcán sétál az utcán és köszön ránk vidáman. Bár igyekszünk törekedni rá, de nem szerethet mindenki.

Lassan bebarangoljuk minden zegét-zugát lakóhelyünknek és mindig találunk valami új csodás dolgot - egy óriási játszóteret vízeséssel, egy strandfürdőt, hangulatos vendéglőket, élményparkokat. Sokat sétálunk, őzeket etetünk, együtt vagyunk. Biztosan nem fogunk unatkozni nyáron sem, a sok közeli tó rengeteg lehetőséget rejt magában és mi ki is használjuk azokat.

Facebook-funkciók Blogi.hu Apps alkalmazással

A fenti íráshoz kapcsolódó blogbejegyzés:

- Családostól Ausztriába?

« előző
Menekülj előre!

következő »
Liebster Award vándordíj – avagy egyik blog díjazza a másikat!

nyelvtudás ausztriai munka család gyakorlat Karintia kollégák lakásbérlet munkakeresés nyelvtanulás nyelvtudás

Ugrás az oldal tetejére

ausztriai munka(45) munkakeresés(26) Ausztria(23) nyelvtudás(23) munkatapasztalat(22) étterem(18) hotel(16) Karintia(15) kirándulás(15) vendég(14) Tirol(14) Gerlos(13) segítség(12) Facebook(12) konyha(12) Milchbar(11) fizetés(10) nyár(10) Zillertal(9) Ossiacher See(9) szezonkezdet(8) tópart(7) tél(7) vállalkozás(7) változás(6) gyakorlat(6) buli(6) személyzeti szállás(6) szakképesítés(6) Mayrhofen(6) személyiségfejlesztés(5) önmegvalósítás(5) kollégák(5) nyelvtanulás(5) köszönet(5) élőzene(4) zenekar(4) állásinterjú(4) időjárás(4) Bécs(4) étlap(4) Magyarország(4) Olaszország(4) strand(3) pozitív gondolkodás(3) vakáció(3) felkészítés(3) interjú(3) Achensee(3) park(3) német(3) magyar néptánc(3) Dél-Tirol(3) szezonvég(3) család(3) tánc(3)

Adatkezelési tájékoztató|Impresszum, kapcsolat|Gyakran ismételt kérdések

Honlapunkat a következő böngészőkhöz optimalizáltuk:
Apple Safari 5.1.7+ Google Chrome 26.0.1410.64+ Internet Explorer 8.0+ Mozilla Firefox 20.0+ Opera 12.15+

Copyright © 2013-2018 blogi.hu v1.62 - Minden jog fenntartva!